– Nem sok ilyen öntevékeny embert ismerek Cegléden, honnan datálódik nálad a múlt szeretete?
– Egész gyerekkoromig visszavezethető. Papám amikor mentünk a szőlőbe, minden apró régiséget összeszedett, általa kezdtem el gyűjtögetni – először a földről. Később főként a Dunántúlon régésztechnikusként vettem részt ásatásokon. A civil kezdeményezésekre visszatérve viszont hangsúlyozom a jóbarátok nélkülözhetetlen szerepét, akik fogékonyak az ötleteimre és arra, hogy együtt megvalósítsuk őket. Ezt az emléktáblát is barátom Olasz Tibor készítette, társadalmi munkában.
– Várhatók további kezdeményezések?
– Jövőre rengeteg jeles évforduló lesz a városban. A Dózsa-féle parasztlázadás 500., a városalapítás 650. évfordulója, de az I. világháború kitörésének is centenáriuma lesz. 70 éve bombázták le Cegléd vasútállomás felőli részét és a Mezőgazdasági iskola is száz éves lesz. Ezekre az évfordulókra készülünk barátaimmal, keressük a méltó megemlékezés lehetőségeit.
– A Közösségi Múzeum ötlete honnan jött?
– Találkoztam egy barátommal, Földi Áronnal a Puskaporos utcán egy régi ház előtt. Szóba elegyedtünk, kiderült, hogy köze van a szép polgári házhoz, amely évek óta üresen állt. Felvetettem, mi lenne ha élettel töltenénk meg.
Régi ház – régiségek, az ötlet adva volt. Önkéntes munkával, fiatalok segítségével rendbehoztuk a házat, majd néhány más ceglédi gyűjtővel együtt kisebb helytörténeti kiállítást szerveztünk. Azóta már több gyűjtemény- és tárgyfelajánlás érkezett.
– Ezer darabos gyűjteményedből neked mi a kedvenc darabod?
– Én elsősorban papíralapú emlékeket gyűjtök: ceglédi eseményeket ábrázoló fotók, képeslapok, plakátok, poszterek tartoznak ide. Az egyik nagy büszkeségem egy 1800-as évekbeli hatalmas térkép, amely még az utcanevek nélkül ábrázolja a város belterületét. Mostanában azt kutatom, pontosan mikori lehet.