Szíriában napjainkban is vallásháború zajlik, amennyiben a különböző politikai érdekcsoportok a különböző vallási irányzatokat használják fel céljaik elérése érdekében.
Abban is egyetértünk a szerzővel, hogy a hívek életmódja gyakran cáfolja Isten létét, de azt már nem említi meg, hogy maguk Isten szolgái végzik a legnagyobb rombolást Isten létének elfogadásában.
Ennek is történelmi hagyományai vannak. Maguk a pápák és püspökök éltek legkevésbé istenfélő életet, amennyiben a hatalomvágy, a cölibátus szent nevében saját gyerekeik hatalmi pályájának istápolása nem tekinthető istenfélő cselekedetnek.
Mai szóhasználattal élve, ez ütötte ki a biztosítékot Luther Mártonnál is.
Korunkban is ismerünk nem kis számú papi pedofil és egyéb cselekedeteket, amelyek nem használnak az egyház tekintélyének megőrzésében.
Helyesen állapítja meg Mácz István, hogy a tudomány és a hit nem mond ellent egymásnak, amennyiben a kutatás a még meg nem ismert területtel, a hit pedig a megismerhetetlennel foglalkozik.
Bár itt is utalhatnánk arra, hogy az egyház inkvizítorai még néhány száz évvel ezelőtt is máglyára küldtek tudósokat, akik azt merték állítani, hogy a Föld gömb alakú, ráadásul mozog, s még csak nem is központja a Naprendszernek. Ma már ennél sokkal többet tudunk, így a megismerhetetlennek és Istennek egyre kevesebb tér jut.
Vannak megátalkodott emberek, akik nehezen fogadnak el történést anélkül, hogy fel ne tennék a kérdést: miért? A világ jelenségeit, benne az ember tevékenységét is, ok- okozati összefüggések rendszereként kezelik.
Ők viszik előre a tudományt, ők azok, akiknek munkásságuk révén egyre kisebb a megismerhetetlen világ.
Amadeus
Válasz: Amadeus érdeklődése és kritikai megjegyzése a Ceglédi Panorámában megjelent, hitetlenség forrásai című írásomhoz, megtisztelő. Véleményét illetően a következőket írhatom.
– A hitetlenség közönybe vezet számtalan embert. Nem állítottam, hogy közülük mindenkit.
– Valóban, istenhit nélkül is megismerhető a görög-zsidó kultúra, ám mivel az ihlető forrás mégis csak az Isten (akár személyes Valakinek hisszük, akár csupán megmagyarázhatatlan erőnek, akár nem fogadjuk el létezését) mégis lehetetlen nem foglalkozni, mint Központtal vele.
– Annak elemzése, hogy miként hatott az vallásos hitre az elmúlt 2 ezer év, annak kutatására hosszú évek kellenének, leírására több kötet könyv.
– Amikor Isten “arcának” eltakarásáról sok-sok “hívőt” említek, akkor kiemelés nélkül gondolok a hívő pápákra, püspökökre, papokra is. (Egy oldalnyi lehetőség ilyen részletezést nem tesz lehetővé.)
– Amadeus a “megismerhetetlent” illetve a még nem ismertet tekinti Isten helyének, akkor ez nem csökken, hanem inkább növekszik a tudomány előrehaladásával. (Erre van egy példa.) Ha a tudást egy gömbnek képzeljük, amit a még-nem-ismert tengerébe helyezünk, érintkezik az ismeretlennel. Ám minél nagyobb a gömb, a tudomány, mennél több ismeretre tesz szert, annál nagyobb felülettel érintkezik az ismeretlennel. Ha jól emlékszem, Sokratész volt az, aki tanítványait kérdezte, ki a bölcs közöttük. Mondták: ő! “Jól válaszoltatok. Igen, mert én tudom, hogy mit nem tudok!” Minél jártasabb napjainkban valaki bármelyk természettudományi ágban, annál több miért merül fel benne és inkább lenyűgözi az általa nem ismert tartomány, mintsem elkápráztatja az eddig megismert rész a világból.
Úgy vélem, az ilyen gondolatcserék hasznára vannak a beszélgető társaknak és épülésére az olvasóknak.
Mácz István