– Gondolkodtál valaha azon, hogy pályát változtass?
– Sajnos igen. Voltak olyan időszakok, amikor kimerültem, mert nem tudtam mindenkinek megfelelni, és emiatt nem éreztem jól magam. Ekkor indítottam be a SziPa nyomdát. Bár édesanyám és a fiam lebeszélt arról, hogy munkát váltsak. Én nem vagyok olyan ember, aki képes egész nap a számítógép előtt ülni, inkább az emberekkel szeretek foglalkozni. Sokszor harcolok, vagy kinyitom a szám bizonyos dolgok érdekében, de ezt soha nem magam miatt teszem, hanem a közösség érdekében. Például ha dekorálni kell, akkor lekapok otthon pár muskátlit az ablakból és behozom.
– Milyen albertirsai rendezvényeket honosítottál meg?
– A Szentivánéji Tűzgyújtást, amit a művelődési ház csapatával találtunk ki. Régen rendeztek juniálist a községben, de ez a rendszerváltáskor megszűnt. Felmerült az igény arra, hogy nyaranként ismét legyenek szabadtéri események. Az első máig is emlékezetes, rengetegen eljöttek, pedig csak egy átlagos csütörtök este volt. A következő évben már átraktuk a rendezvényt szombatra és a nagy siker miatt több, mint tíz évig megrendeztük. Sajnos az utóbbi két évben elmaradt, idén pedig elvert bennünket az eső, de jövőre ismét nekigyürkőzünk!
A Városnapot tűzijátékkal, és az azt megelőző fáklyás felvonulással – szintén közösen találtuk ki. Itt kiemelném, hogy ezek az események mindig az összefogásnak, közös munkának köszönhetők. Az utóbbi 10 évben egyre több képzőművészeti kiállítás volt Albertirsán, aminek nagyon örülök, mert a vizuális kultúra népszerűsítése mindig a szívem csücske volt.
– Milyen híres emberek fordultak meg a Művelődési Házban?
– Hofi Géza, akinek a vicceit ma is emlegetik. Azt mondta az egyik előadáson, hogy „Milyen jól megy nektek albertirsaiaknak, még a fal is olyan, mint a rekamié…”(A nagyteremben ugyanis olyan dekoráció van az oldalfalon, mint azokon a régi kanapékon, amelyeknek gombbal volt betűzve a közepe.) De volt itt például Kovács Kati, Bajor Imre, Korda György a feleségével és az Irigy Hónaljmirigy. Egyszer Hobo csinált zenés esetet József Attilla versekből. Tőle egy picit tartottunk, pedig természetesen és nagyon emberien viselkedett.
Amikor például a Hooligans együttes érkezett Albertirsára, őszintén bevallották, hogy fogalmuk sem volt, hogy hova jönnek, csak be volt írva a naptárukba a fellépés. Amikor viszont meglátták, hogy milyen tömeg gyűlt össze, teljesen el voltak képedve.
– Milyen hosszútávú terveitek vannak?
– Esti koncerteket szeretnénk, különböző tematikával. Jó lenne egy rock’n’roll táncos este, vagy „klasszikus” rock koncert a környékbeli amatőr zenekarok fellépésével. Arra is gondoltunk, hogy legfrissebb áramlatok képviselőiből is meghívnánk, például a Punnany Masiff-ot vagy a Kiscsillagot; szélesebb rétegeket meg szólítva ezzel.
– Hogy képzeled el Albertirsát 10 év múlva?
– Albertirsa egy élhető város, persze hiányzik innen egy középiskola. A zsinagógát egy csodálatos koncerthelyszínné vagy kiállító-teremmé lehetne alakítani. A tónál is lehetne egy nyitott szabadtéri rendezvény-helyszínt létrehozni, és a strandot is fejleszteni kellene, például egy téliesített medencével, vagy egy kis szállodával. Ezekkel egy kis ékszerdobozzá lehetne varázsolni a várost.
– Hogyan fogadtad az „Albertirsa Szolgálatáért” kitüntetést?
– Nagyon örültem neki! Hallatszottak negatív felhangok is, de: „Akinek nem tetszik, az csinálja utánam ezt a harminc évet”! Viszont sokan pozitívan fogadták, boltban, vagy utcán megállítva gratuláltak, ez nagyon jól esett. Mások ünneplését azért sokkal jobban viselem, nagyobb benne a gyakorlatom. Választásokkor is megkerestek, de nekem párton és valláson is felül kell emelkednem. Teljesen mindegy, hogy valaki honnan jött, ha tudok neki segíteni, akkor azt megteszem. A” Műv. Ház” politikamentes övezet, mi ide mindenkit szeretettel várunk.
