Ezt manapság azért is szükséges hangsúlyozni, mert a II. világháborúban a Donnál elszenvedett katasztrófa felelőseinek is folyik a szerecsenmosdatása, mintha a 2. Magyar Hadsereg pusztulása, százhúsz ezer katona halála, az ország védelmében történt volna. Folyik a történelem átértékelése, és semmi nem úgy volt, ahogy volt, hanem úgy volt, ahogy lesz.
A magyar kultúra napi előadás azonban jó volt. Oberfrank Pál nagy szuggesztivitással adta elő Gyóni Géza: Csak egy éjszakára című versét. A költemény Gyóni Géza fájdalmas segélykiáltása és megrázó vádja a magyar katonákat idegen földön vágóhídra küldők ellen. Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című művét lenyűgözve hallgattuk a művész tolmácsolásában. Dsida a vers megírásakor nem tudta többé magába fojtani fájdalomszülte indulatait, s Oberfrank Pál előadásában elemi erővel tört föl a felelősség, a szolidaritás hangja szétszórt, megalázott népünk iránt. Dsida azt vallja: az élet, a megmaradás joga, a természet joga előbbre való minden más vívmánynál és adománynál, a bölcsészet és a költészet ajándékánál is. Juhász Róza nagy átéléssel tolmácsolta Nyírő József – egyébként gyengécske- novelláját, megmutatva, hogyan emelheti fel a színészi tehetség a nem oly színvonalas irodalmi művet is olyan magasságokba, ahol különben nem lenne helye. Gados Béla művészi megfogalmazásában lehettünk tanúi a székely humornak, a székely helytállásnak és bölcsességnek
Minden kritikánk mellett is magas színvonalú irodalmi élményt nyújtott a műsor. A közönség megnyilvánulásaiból ítélve, nemcsak nekem adott katartikus élményt, hanem a jelenlevők nagy többségének is. Azt azonban a szervezőknek el kell dönteniük, hogy milyen műsort szeretnének. Iskolások által adott – egyébként aranyos -, de nem túl magas színvonalú előadást, vagy profi művészek magas művészi színvonalon előadott verses összeállítását. Így a katarzist rövid úton sikerült agyoncsapni, s ahelyett, hogy még napok múltán is az előadásról beszélnénk, már az est végén se emlékezett rá senki, s a ceglédi sajtó is csak a polgármester és az államtitkár szavait idézte, s az igazán színvonalas műsorról nem emlékezett meg senki.
Nem értjük, ha a városnak van művelődési intézménye, benne művelődésszervezőkkel, akiknek ez tanult szakmájuk. Miért nem ők szervezik ezeket a rendezvényeket? S egyébként hogyan lehet, hogy – miközben a műsor a művelődési központban zajlik – nem jelenik meg sem a dolgozók, sem a vezetők közül senki? Sajnos, az is lehangoló, hogy a magyar kultúra napján csak néhány oktatási intézmény vezetője érzi kötelességének, hogy megjelenésével példát mutasson, s az intézményvezetők és a képviselők többsége nem tartja szükségesnek a kulturális rendezvényeken való megjelenést. Így aztán a pedagógusoktól nem is várhatunk mást, mint a tüntető távolmaradást. Mentségükre legyen mondva, a Magyar Kultúra napja megemlékezést és műsort titokban rendezték, s csak a jól értesültek tudhattak róla, mert sem a Művelődési Központ honlapján, a havi műsorban, sem a város honlapján nem szerepelt a rendezvény.
amadeus
A nevét nem vállaló, véleményt író olvasót azon megállapítására, mely szerint a rendezvényt “titokban rendezték, s csak a jól értesültek tudhattak róla” a következőkről tájékoztatom: több más hirdetési felület mellett, a 15.000 példányban megjelenő Ceglédi Panoráma január 17-én megjelent számában a 65. oldalon negyed oldalon közöltük a Magyar Kultúra Napja meghívóját és részletes programját. – a szerk.
