„Mint tudjuk Lajos autodidakta művész, ami annyit tesz, hogy a szakmát (mert ez is szakma) nem iskolában, hanem kitartó önképzéssel tanulta, de éppen ezért vele kapcsolatban nagy tévedés volna az amatőr kifejezést használni. Ő a legkitűnőbb autodidakták: Cezanne, Van Gogh és Gauguin hagyományait folytatja. Legjobb munkái bármelyik országos profi kiállításon is megállnák a helyüket. Így szerintem épp ideje ennek az újabb bemutatkozásnak, ami most sem csak a legutóbbi hét év terméséből válogat, hanem az egész eddigi életmű legkiemelkedőbb darabjait tárja a közönség elé.” – fogalmazott megnyitó gondolataiban Somos Gyula. Elmondta azt is: a kiállítás két helyszínének ötlete úgy adódott, hogy szerettek volna lehetőséget teremteni arra, hogy a közönség a művész nemrégiben elkészült, a Bem iskola aulájában levő nagyméretű falképét is megtekinthesse.
„Úgy érzem, mintha a legutóbbi években új fordulatot is vett volna művészete. Egyszerűbb, szerényebb eszközöket használ, mint papír, szén, vízfesték, de egyre kiforrottabb, egyénibb hangon beszél, azaz ír képet a világ dolgairól. Képeiben ott izzik az isteni teremtés szikrája. Bármihez is nyúl, mindig őszinte kíváncsiság és tiszta gondolatiság vezérli. Sosem rutinból dolgozik. Az Időszerkezet, a Fényfelé és A harangozó álma, valamint az Áldozat című képek a utóbbi évek legkiemelkedőbb munkái közé tartoznak. Lajos képeire már a kezdetektől egyaránt jellemző az erős grafikai építkezés és a lírai kolorit, ami csak keveseknél talál ennyire szépen egymásra. Ha Lajos művészetének nevet kéne adni, azt hiszem, leginkább lírai szimbolizmusnak nevezném. Visszatérő motívumai: a harang, a kolomp, a petróleumlámpa még a gyermekkori emlékekből származnak.” – ismertette az ünnepelt alkotói világát az amszterdami Ruudt Wackers Akadémia és a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára.
A kiállítás megnyitóján Bartis Ildikó színművésznő működött közre, aki Pilinszky János verseket szavalt.