– Mi volt a legnehezebb dolog, amikor kiköltöztél?
Úgy érzem kezdetben a legnagyobb gond az önbizalom hiánya. Saját tapasztalatból beszélek, nyilván nincs két ugyanolyan nyelvtudás. Az enyém egy másfél éves közgázos angolból, Cartoon Network-ből, MTV-ből és ami a legfontosabb, az angol nyelv iránti vonzalombol, érdeklődésből tevődött össze. Ahogy említettem az első pár hónap volt kellemetlen, mert lehet, hogy értettem miről beszélnek hozzám, viszont vagy nem volt önbizalmam érdemileg reagálni rá, vagy mire összeszedtem a bátorságom már nem volt releváns a téma.
A legnehezebb dolog, akárki akármit mond, az a honvágy. Ebbe beletartozik a hely iránti honvágy – Cegléd, az Alföld, Magyarország – és természetesen a család, a barátok. Az ember évek után jön rá, hogy milyen hidakat volt kénytelen akarva-akaratlan felégetni maga mögött annak érdekében, hogy elérje amit akart és tudjon segíteni az otthoniaknak. Még egyszer megemlítenem, hogy ez az én sztorim, másnak valószínű másmilyen. Ettől függetlenül áldozatokat mindannyian hozunk, ezekre sokszor később döbbenünk rá, amikor eltöprengünk, hogy itt még nem, de otthon pedig már nem…vagy tegyük fel összeszámoljuk, hogy azokból a bizonyos barátokból maradt 2-3 és még sorolhatnam.
– Mi volt a legkellemesebb meglepetés?
A legkellemesebb meglepetés? Azt kell mondjam, hogy maga az egzisztencia, amit élvezhetek. Ez lehet kicsinyesnek tűnik, viszont amíg otthon éltem nem mondhatom, hogy nagy lábon éltem, így ez a kontraszt mindenféleképpen kellemesnek nevezhető. Mindemellett szeretem, hogy minden sokkal egyszerűbb, az ügyintézéstől kezdve, a vásárláson az utazáson át rengeteg minden, ami lényegesen meg tudja könnyíteni az ember életet.
– Tervezel-e visszatérni Magyarországra, miért, miért nem?
Természetesen haza szeretnék majd térni, ehhez kétség sem férhet, hisz ott születtem, az a hely, azok az emberek tettek olyanná, aminek köszönhetem, hogy itt kint megálltam a helyem. Ott kezdődött a történet, ott is kell befejeződnie. Jelen állás szerint nem sietek. Addig a bizonyos hazatérésig még elképzelhető, hogy 5-10 év el fog telni, főleg ahogy a dolgok állnak otthon manapság – gondolok itt a politikára.
– Szerinted mi kellene hozzá, hogy Magyarországról ne kívánkozzanak el a fiatalok?
Ami a legfontosabb: versenyképes munkahelyek. Az emberek nagy többsége (direkt nem csak fiatalokat írtam, mert rengeteg középkorút ismerek kint) azért jönnek ki mert vagy nem tudnak megélni a fizetésükből, vagy ha meg is élnek akkor is úgy érzik, hogy állóvízben vannak, nem tudnak egyről a kettőre haladni, nem tudnak félretenni. Emellett persze rengeteg más ok is van, elsősorban a politikusok és szokásaik, gondolok itt a sikkasztásokra, korrupcióra. Ez nagyon könnyen el tudja venni az ember kedvét, látva azt, hogy másnak mennyi minden jut sokszor jogtalanul, aki pedig évtizedeket dolgozott nem érezheti magát megbecsülve.
– Milyen tanácsot adnál a külföldi munkavállaláson gondolkodóknak?
Szerintem a külföldre költözésnek nem szabadna olyan mértékben megtörténnie, ahogy az utóbbi pár évben történik Magyarországról. Én mindig azt mondom, amikor felteszik a szokásos “na bejött az élet?” kérdéseket, hogy a kijövetelt – sajnos – csak ajánlani tudom, mert ha az ember dolgozik, szorgalmas akkor látni fogja a gyümölcsét, de ideális esetben az embernek nem kellene elhagynia az otthonát ahhoz, hogy normálisan tudjon élni. Tanácsként annyi, hogy aki tervezi, hogy kimegy bárhová is a világban, tegyen magának egy nagy szívességet és készüljön fel az adott nyelvből, mert a későbbiekben a nyelvismeret hiánya meg tudja nehezíteni az életét.
