– Mit hoztál otthonról, milyen értékeket, amelyek ma is fontosak?
– A tisztességes munka és a család szeretete voltak ezek az értékek. A szüleimet tekintettem mintának.
– Sikerült megvalósítani az álmaidat?
– Tulajdonképpen igen, bár gyerekként biztosan másképp terveztem a munka és a kulturális programok arányát.
– Milyen érzés volt édesanyává válni?
– Aggódó szülő voltam, az öröm és a büszkeség mellett a felelősséget is éreztem. A családi minta és a fokozott felelősség miatt nem terveztünk nagycsaládot, de ma már nagyon örülök, hogy három gyermekem van. A gyerekek neme közötti különbség kicsi koruktól jól kirajzolódik. A lányok nyugodtabbak, szeretnek olvasni, zenével foglalkozni, a kisebbik rajong az állatokért. A fiú pedig a technika, a számítógép és a sport iránt érdeklődik. Mindhárman nyitott, közösségi emberek.
– Hogyan neveled a gyerekeidet? Szigorú szülő vagy?
– Ha szigorúságnak számít, hogy az ésszerű korlátokat mindig felállítom a gyerekeim számára, akkor igen. Szerintem maguk a gyerekek is igénylik, hogy világos elvárásokat fogalmazzunk meg a tanulással és a szabadidejük eltöltésével kapcsolatban is. Ugyanakkor ezekhez igyekszünk minden támogatást biztosítani. Ahogy nőnek, egyre több szabadságot kapnak a döntéseikben, de egyre kisebb az esélye, hogy letérnek a helyes útról.
– Hogyan telik egy átlagos napotok, hogyan szervezed?
– A reggeleket percre pontosan ki kell számítani, de könnyebbséget jelent, hogy már a legkisebb is elmúlt tíz éves, ezért a készülődésben egyre önállóbbak. A délutánokat nem zsúfolom tele különórákkal és edzésekkel. Szeretem, ha este mindenki itthon van, és pihen, vagy a másnapra készül.
Egy nagycsaládban a férjnek is muszáj segíteni, nálunk ez elsősorban a hétvégére korlátozódik, amikor itthon van. Bevásárol, porszívózik, mosogat, rendben tartja a kertet. A gyerekekkel kapcsolatos feladatok (pl. szülői értekezlet, zeneiskola) szinte mindig az enyémek, kivéve az éjszakai szolgálatot, amikor kísérni vagy várni kell a nagylányunkat.
– A férjeddel mennyi időtök jut egymásra és van-e olyasmi, ami mint hobbi marad neked a munkádon kívül?
– Kevesebb, mint kellene, de azért szakítunk időt a beszélgetésre és a közös programokra. A nagyszülők segítségével már a gyerekek kicsi korától megtettük, hogy néhány napra elutaztunk kettesben, akár külföldre is. Egy kevés időt tudok szakítani nyelvtanulásra és olvasásra. De a gyerekekkel közös hobbink is kialakult, például sokszor nézünk együtt filmeket.
– Mik voltak az életedben a legnagyobb nehézségek? Mi az, ami miatt túl tudtál lépni ezeken, milyen stratégiáid vannak?
– A kisgyerekes időszak nem könnyű, főleg akkor, ha több hasonló korú, mégis eltérő igényű aprósággal kell egyszerre foglalkozni. Nekem sokat segített, hogy szívesen olvastam nekik, és utána is néztem a gyermekirodalomnak. Ez engem szórakoztatott, és nekik is javukra vált. Manapság a munka és a család összehangolása okoz gondot, de a gyerekek sok mindenre megtanítanak az életről, és ez a munkában is hasznosítható. Nem kell feltétlenül elszakadni a gyerekek világától – erre bőven lesz alkalom, ha majd tényleg felnőnek –, csak más szinten, esetleg másokon is segítve lehet kamatoztatni a velük szerzett tapasztalatokat.
A kép illusztráció.
