Tágra nyíló szemekkel figyeltem, mi történik. A barátnőm – akinek mindez a látottak alapján egyáltalán nem volt különleges – észrevéve a meglepődésemet, azonnal elmagyarázta a helyzetet.
– Az idejáró vendégek gyakran csinálják ezt. Kifizetnek plusz egy lángost, kávét, hurkát, kinek mihez van kedve, aztán a később erre járók közül a rászorulók levehetik a blokkot és beválthatják.
Azonnal elindult a fantáziám. Láttam magam előtt a ceglédi kisboltok vásárlóit, akik épp csak két kiflivel vagy 10 dkg párizsival fizetnek többet a szükségesnél, hány éhező gyereken, nyugdíjason segíthetnének, ha Cegléden is meghonosodna ez a szokás. A kisboltok kiszolgálói segítségével – mivel ők ismerik legjobban a pénztárcájukban zavartan kotorászó kisnyugdíjas kétségbeesett és szégyenlős mosolyát – biztos, hogy jó helyre kerül a segítség.
Mert „jót tenni jó”, hát próbáljuk meg együtt. Várom azoknak a helyi kisboltoknak a jelentkezését, akik csatlakoznának a mozgalomhoz. Feltétel: fejlett empatikus képesség és segíteni akarás. Figyeljünk környezetünkre, tegyünk együtt jót!