Augusztus végén a Széchenyi úti sorházak között figyelmes lettem egy jókedvű társaságra, a sorház lakóira. Társalogtak, az asztalok tele voltak az általuk hozott sok finomsággal, italokkal, amelyeket jóízűen fogyasztottak. Az ünneplők között egy régi, jó ismerősömre találtam, Soproni Laci bácsira. Örömmel ismert fel, a képen ő az, aki int a kezével. Kis ember, de én nagyon felnézek rá.
Hozzá fűződik a következő történetem: 28 évvel ezelőtt a vásártéren láttam meg egy embert videókamerázni. Akkoriban még kevés embernek volt videókamerája. Megkérdeztem, hogy megtenné-e, hogy megörökíti ikerlányaim és keresztfiam keresztelőjét. Válasza igen volt. Megbeszéltük, hol és mikor lesz a keresztelő, ahol Laci bácsi – mert ő volt a videókamerás – pontosan megjelent. Az ő jóvoltából ma is nézhetjük az akkori eseményt. A keresztelő atya Zsédely Gyula volt. Laci bácsi fizetségül egy feketekávét kért. Négy éve újra megkerestem egy kéréssel: tegye meg, hogy a családról készült szuper 8-as felvételeimet másolja át CD-re. Legalább 40 db tekercs volt. Készséggel, szívességből megtette. Ezúton is köszönöm Laci bácsinak! A lakóknak, a szomszédoknak pedig sok ilyen összejövetelt kívánok még!