A harmadik terembe lépve egészen más érzés kerít a hatalmába, mint a zsúfolt nagyszobában: a fehérre festett falak, a letisztult képek nyugalmat árasztanak. – Ez a terem a megtisztulásé. A két fotel nem véletlenül van itt elhelyezve. Azt hinné az ember, hogy a televíziónak ott a helye a fotelekkel szemben, pedig nem. A fotelbe le kellene ülni és beszélgetni, amit az emberek elfelejtettek – magyarázza Gábor. – Mindenki vágyik arra, még ha tagadja is, hogy ne a káoszban éljen és valahogy átmenjen azon a középső szobán és a kevés képes tiszta helyiségbe beérjen és meglássa a lényeget. A két fotel pedig, beszélgetésre ad lehetőség, hogy egymással foglalkozzanak és egy jobb világot teremtsenek – teszi hozzá István.
Ebben a teremben is fellelhető egy-két zavarosabb kép, ezzel is azt szemléltetik a művészek, hogy mindig lesznek olyan dolgok, amik kizökkentenek a nyugalomból, mégis „törekedni kell kijönni a rohanásból, ezzel építenénk végre, s nemcsak rombolnánk a környezetünket.” A művészek elmondták, hogy a tárlat, egy összkép akar lenni, rálátás arra, amit az ember nem mindig akar, vagy egyszerűen nem vesz észre magától az életben. Azt is megtudtam, hogy azért nincs minden képen keret, mert úgy gondolják a művészek, a világ sem tökéletes, így a kiállításnak sem kell annak lennie.
Kettőjük közös munkájáról is vallottak: bár sok mindenben ellentétei egymásnak nézeteik, gondolataik nagyon hasonlóak, ezért is tudnak ilyen jól együtt dolgozni. Segítik, inspirálják, kiegészítik egymást. – Mondhatni tükrök vagyunk egymásnak és ugyanazok vagyunk attól függetlenül, hogy máshogy nézünk ki, máshogy öltözködünk, a vége mindig egy. – tette még hozzá István.
S hogy a zűrzavarból, olykor menthetetlennek tűnő helyzetekből, van kiút, azt nem más demonstrálja, mint az a kép, ami egykor „festékpazarlásnak” indult. Egy egyszerű fröcskölt kép most, ahogy újra előkerült a tárlat kapcsán, kapott friss ecsetvonásokat és teljesen átértékelődött az egész alkotás. Hiába van a zsúfolt szobában, azt jelképezi, hogy lehet változni, hiszen ez a kép is elindult valamerre még a teljes kilátástalanságból is egy új ecsetvonással, és bevezet a másik szobába, a letisztultság, a nyugalom, az összhang, a jó út felé. – Törekednünk kell a jóra, a letisztultságra, ez egy folyamatos munka igazából, még ha nem is festünk, akkor is! – mondta Gábor.
A kiállítás – a múzeum facebook-ján történő időpont egyeztetés után – megtekinthető október végéig.
A képen balról jobbra: Varényi István, Rónai Gábor, Bojtos Ádám (egy képe lett kiállítva: „A közös szem”), Kiss Gábor
