1949. okt. 22-én, egy szombati napon diákgyűlést hívott össze az udvarra a Diákszövetség. A tanulókat osztályonként sorakoztatták. Az igazgató, Ócsai István aznap nem volt a gimnáziumban. A tornaterem mögött az udvaron dobogó volt, az asztal mögött ült a Diákszövetség tanárvezetője, a kollégisták diák vezetője, a Diákszövetség titkára (IV. osztályos tanuló), Fekete Lajos városi MINSZ (Magyar Ifjúság Népi Szövetsége) titkár, Maczelka Tibor rendőr egyenruhában. A kollégisták külön sorakoztak.
Ócsai István tudomást szerezve a történtekről másnap jelentést írt a Vallás és Közoktatási Minisztériumnak, amit hétfőn személyesen vitt fel a minisztériumba. Jelentéséből:
„A gyűlést Vámosi Nándor diákszövetségi tanár nyitotta meg. Utána Fekete Lajos városi MINSZ titkár tartott beszédet és előterjesztette, hogy a gimnázium tanulóinak szociális összetételét meg kell változtatni, és el kell távolítani az iskolából az osztályidegeneket.
A tanulókat egyenként hívta az egybegyűlt diákok elé, felolvasta a határozatokat és azokat az okokat, amik miatt az illető tanulót el kell távolítani az iskolából. Minden egyes tanulót kék-két kollégiumi diákkal az iskola utcai kapujához kísértetett. Az eltávolított tanulók a következők: Füle Judit, Füle Gizella, Nyíri Mihály, Perlaki Pál I. osztályos tanulók, Sólyom Gabriella, Sólyom Károly, Nyíri Jolán, Bogdán Mária, Balla Mária, Farkas Ferenc II. osztályos tanulók, Szarvas Károly, Füle Lídia, Kernács Kálmán, Füle Péter III. osztályos, Zsengellér János, Domonkos Ilona, Lédeczi Sára IV. osztályos tanulók. Összesen tehát 17 tanuló. A tanulókat figyelmeztette arra, hogy ezekkel a fiúkkal és leányokkal minden kapcsolatot szüntessenek meg, mert élénken fogják ezt figyelni.
A továbbiakban felolvasta azon tanulók neveit, akik nem lehetnek a Diákszövetség tagjai. Ezeket is elkülönítteti és megtiltotta, hogy a diákok ezekkel érintkezzenek vagy beszédbe elegyedjenek. Az iskola előtti udvaron kell nekik tartózkodni a szünetekben, míg a többiek a nagy udvaron lesznek.
A városban az ügyet igen élénken tárgyalják és igen erős a visszhangja.”
Az egykori diákok így emlékeznek vissza: Fekete Lajos SZIT (Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalom) egyenruhában (fekete egyenruha, fekete Lenin sapkával), birgeri csizmában, pálcával hadonászva arról szónokolt, hogy a nép ellenségei, az úri osztály gyermekei beférkőztek a gimnáziumba, és most azért vagyunk itt, hogy a dolgozó nép ellenségeit eltávolítsuk az iskolából, ne fertőzzék a többi diákot. Felszólította a diákokat, hogy akinek a nevét olvassa, az álljon a dobogóra. Felolvasta bűneiket (kulák, osztályidegen, klerikális stb.), majd két kollégista közrefogta és a nyitott kapun át az utcára kísérte, szinte kidobta a gimnáziumból. Közben a kollégisták pfujoztak, egyesek szerint köpködték is a kizártakat. Akiket arra ítéltek, hogy nem lehetnek a Diákszövetség tagjai, két-két kollégista a gimnázium előkertjébe kísérte. Ők szünetben nem vegyülhettek a többiek közé, az előkertben tartózkodhattak, órára csak a tanárral együtt mehettek be, az osztályban külön ültették őket az első sorban és tilos volt a többiekkel beszélniük. Nem vehettek részt a tanulókör munkájában. Ők legalább harmincan lehettek egyesek szerint jóval többen. Névsoruk nem maradt fenn, az emlékezők – 65 év után – huszonnégy nevet tudtak felsorolni (Ács Éva, Bakosi Julianna, Budai Jolán, Csíszár Ernő, Füle Piroska, Gombos Éva, Kékes Csilla, Király Ida, Mihájlovics Iván, Szabó Jolán, Szilvási Szabina, Varga Judit, Vecsei Irma, Vukovics Gyula II. osztályos, Csíszár Géza, Détári Anna, Jójárt Mária, Kelényi Jenő, Péter Erzsébet III osztályos, Baranyi Tibor, Barotai Barnabás, Lakos István, Milota Erik, Ries Ferenc IV. osztályos tanulók). A városban a hangszóró napokig harsogta a kizártak nevét, és felszólított, hogy senki ne érintkezzen velük.
Ócsai igazgató úr 24-én hozta a minisztérium válaszát. Ebben megállapították, hogy „a Diákszövetség az iskola rendjét és fegyelmét súlyosan megsértette és önhatalmú eljárásra ra-gadtatta magát.” Ezért a Diákszövetség titkárát az igazgató ideiglenesen tiltsa el az iskola látogatásától és indítson fegyelmi eljárást ellene. Az önkényesen kizárt tanulók ügyét vizsgálja ki, a tanári értekezlet tárgyilagosan beszélje meg. Végleges határozat hozataláig az önkényesen kizárt diákok látogathatják az iskolát.
Október 25-én az igazgató, a tantestület egy megbízottja és Vámosi Nándor kihallgatta a 17 kizárt diákot, illetve annak szülőjét, és a tárgyalást jegyzőkönyvben rögzítette. A jegyzőkönyvben szerepelnek a vádak és az azokra adott feleletek.
Október 26-án rendkívüli tantestületi ülésen újra meghallgatták a kizárt tanulókat. A tanárokon kívül jelen volt Hoffmann György MINSZ kiküldött Budapestről, Fekete Lajos MINSZ titkár, Maczelka Tibor (nem derül ki, milyen minőségben) és Szinte Márton az MDP képviseletében. A tanulók kihallgatását Hoffmann vezette.
Ócsai István igazgató bejelentette, hogy az iskolatitkár a kizárásokkal kapcsolatban semmi előzetes bejelentést nem tett. A tanulók kihallgatásánál jelen volt az iskolatitkár is. Vádaskodott, a kizárt tanulókat támadta.
Hoffmann szerint az iskolai rendzavarások mögött a klerikális reakció működik. Ha most néhány diákot kizárnak, a többiek láthatják, hogy a Diákszövetség ébersége megakadályozza a reakció romboló munkáját. A tanári kar az alábbi tanulókat ajánlja kizárásra: Sólyom Károly, Kernács Kálmán, Farkas Ferenc, Füle Péter, Domonkos Ilona, Zsengellér János.
Október 25-én készült egy jegyzőkönyv, ami az iskolatitkár fegyelmi ügyének jegyzőkönyve lehet, bár a tárgyat nem jelölték meg. Ócsai igazgató megkérdezi a titkárt, miért nem közölte előre az iskola vezetőségével a MINSZ bizottság határozatát?
A válaszból: „Eddig a Diákszövetség munkája egyenlő volt a nullával. Semmi javulásra nem volt kilátás. Láttuk, hogy vagy erélyesebb eszközökhöz folyamodunk, vagy nem érünk el semmi eredményt. Az osztályharc élesedik, nekünk rámenősnek kell lenni. Elhatároztuk, hogy lekáderezünk Fekete Lajos MINSZ titkárral és Maczelka Tibor elvtárssal feldolgoztuk az anyagot. Az igazgató úrral nem sikerült komoly kapcsolatot kiépíteni, bár a Párttól határozott utasítást kapott, hogy a Diákszövetségnek mindenről tudnia kell. Az igazgató úrnak ezek miatt és azért nem jelentettem a MINSZ határozatát, mert Fekete Lajos MINSZ titkártól kaptam erre utasítást.”
Néhány nap után a kizárt fiatalok mehettek iskolába, de őket is elkülönítették a többiektől. Újabb néhány nap után a tanári kar fellázadt a gettósítás ellen, és a diákok visszaültek eredeti helyükre, nem kellett külön udvarban tartózkodniuk szünetben. A javasolt hat diákot nem zárták ki a gimnáziumból.
A kizárt vagy elkülönített diákok nem egyformán reagáltak. Volt, aki félelmetesnek, „vérfagyasztónak” látta Feketét, amint az emelvényen hadonászva szórta szitkait. Megalázá-suk tényén kívül azért is féltek, mert nem tudhatták, még mit „derítenek ki” róluk, és ez az esemény előrevetítette annak árnyát, hogy ha le is érettségizhetnek, nem tanulhatnak tovább.
Hat tanuló (Zsengellér János, Domonkos Ilona, Lédeczi Sára, Nyíri Jolán, Nyíri Mihály és Perlaki Pál) nem folytatta tovább a gimnáziumot Cegléden, hiába vették vissza őket. További három (Füle Lídia, Füle Gizella és Bogdán Mária) befejezte a tanévet, de nem érettségizett Cegléden. Két negyedikesről (Zsengellér János és Lédeczi Sára) tudjuk, hogy leérett-ségizett egy év késéssel a nagykőrösi Arany János gimnáziumban. Három tanuló (Nyíri Jolán, Nyíri Mihály és Füle Gizella) a nagykőrösi tanítóképzőbe ment át. Egy tanuló (Füle Lídia) nem folytatta tanulmányait, egy másik (Bogdán Mária) kimaradt, de hét évvel később, esti tagoza-ton leérettségizett. Az akció elérte célját, a tizenhét kizárt tanulóból kilencet sikerült elüldözni a gimnáziumból, a tanulókat sikerült megfélemlíteni. Többen kimaradtak a gimnáziumból olyanok, is, akiket nem zártak ki, de az akció valószínűleg félelmet keltett a kétes származású diákokban és szüleikben, és valószínűleg másutt folytatták tanulmányukat, esetleg végleg abbahagyták.
Három tanuló ötletes módon próbálta elkerülni a további zaklatást: Zsengellér János Géza néven tanult tovább Nagykőrösön, majd tanári oklevelet szerzett. Füle Péter, miután nem vették fel a műegyetemre, másolatot kért az első két év bizonyítványáról. Beiratkozott egy közgazdasági középiskola levelező harmadik osztályába, Budapesten újra leérettségizett, és ezzel az érettségi bizonyítvánnyal beiratkozott a közgazdasági egyetemre. Nyíri Mihályt a nagykőrösi tanítóképzőből is kizárták. Anyja családnevét használva, Szüle Mihály néven be-iratkozott a kiskunfélegyházi testnevelési középiskolába (érettségi előtt visszavette eredeti nevét), testnevelő tanár lett.
Nem tudjuk, hogy az önkényes kizárás elszigetelt jelenség volt-e, vagy egy központilag kezdeményezett módszert Cegléden próbáltak ki? (A MINSZ budapesti kiküldöttje jelen volt a kivizsgáláson és irányítani próbálta az eseményeket.) Nem tudunk máshol hasonló be-avatkozásról.
FOTÓK a történet szereplőiről itt…
Az eseményekről készült részletes beszámoló letölthető itt…
Fotók: 1949. május 1. – A pódiumon beszédet mond Szelepcsényi Imre akkori polgármester (www.OnlineFotóCegled.hu – Pipicz Imre)