– Néhány hónapja már Cegléden van. Milyen tervei vannak az itteni közösségre nézve?
– Egyelőre nincsenek terveim, ahhoz hogy lehessenek világosan kell látnom, hogy mi van és mi nincs. Ez pedig nem az első pillanat látszata. Ha valóban megismerem az itteni embereket, a közösség életét, – talán egy év alatt – akkor lehet majd felelősen tervet készíteni arról, hogyan tovább abba az irányba, ami Isten terve. Általánosságban persze tudjuk az Ő tervét, de hogy a konkrét helyzetekben, hogyan lehet azt realizálni az nem olyan egyszerű. Azt azonban már most elmondhatom, hogy óriási váltás kellett tennem, mert a gödöllői hívek vallásossága, a megélt hit, a közösségi élet nagyságrendekkel nagyobb mint, Cegléden. Gödöllő Ceglédnél kisebb város, de három plébániája van, a miénkhez tízezer ember tartozott. Vasárnaponta a szentmisén 1600-an vettek részt, rorátéra 350 ember és 80 gyerek járt, ehhez képest itt 3,5-4 százalékra becsülöm a résztvevők számát a vallási életben.
– Mi lehet az oka ennek?
– Sokféle körülmény van, ami ezt meghatározza. 33 évvel ezelőtt amikor egy évet Cegléden voltam, akkor is a lakosság arányához viszonyítva kevesebben vettek részt a vallási életben, mint mondjuk Gödöllőn. Ahhoz, hogy növekedjenek a dolgok, ahhoz befogadókészség is kell. Hiába jönne az Úr Jézus személyesen, akkor is el kell fogadunk őt, de még ez is kevés, hogy elfogadják, ha nem hallgatnak rá, ahogy annak idején Jézus életében is történt. Megismerni Istent és tenni amit mond, az két különböző dolog. Nem elég tudni, mit nyilatkoztatott ki, meg is kell tenni.
– Mit gondol a többi keresztény egyházzal való kapcsolatról?
– Azok között a keresztény egyházak között, akik az apostoli hitvallást elfogadják, a Bibliára építik az életüket és üdvösségük reményét az élő, feltámadt Krisztusba helyezik, azok egyfajta egységet élnek meg, akkor is, ha sok területen különbözőek. Cegléden is a majdnem minden keresztény felekezet között jó a kapcsolat, rendszeresen találkozunk is. Jó lenne, ha nem csak elfogadó-toleráló hozzáállás jellemezné ezt a kapcsolatot, hanem – amiben lehet – közösen építenénk Isten országát, egy szorosabb együttműködésben.
– Milyen karácsonyi üzenete lenne a város lakóinak?
– Szeretném mindenki figyelmébe ajánlani, hogy Isten nem általunk kitalált pótmegoldás, hogy amit mi nem tudunk megvalósítani, azt vele megcsináltassuk és időnként hozzá forduljunk. Az Isten élő, személyes valóság, aki által és akiben létezik minden. Ez az Isten, aki az embert szereti, de nem úgy, ahogy az ember akarja, hanem azt az isteni jót adja nekünk, amit sokszor nem látunk és mikor megkapjuk sem érzékeljük – mert mást akarunk! Amikor a második isteni személy, a Fiúisten emberi természetet vett magára – és ezt ünnepeljük Jézus Krisztus születésében, – akkor a legnagyobb ajándékot adta, önmagát nyilatkoztatta ki nekünk. Amennyiben nem fogadjuk el, Istent utasítjuk el. Elfogadni pedig nem azt jelenti, hogy elismerem, hogy megszületett, hanem befogadom Őt, hogy az életemet irányítsa. Amíg ez nem történik meg, addig nem jön létre kapcsolat Isten és ember között. Ezt az ajándékot ünnepeljük karácsonykor és hiába mondunk szeretetünnepet, ha nem fogadjuk be azt, akit Isten küldött nekünk, akkor az egész karácsony üres marad. Ezt nemcsak idén karácsonykor, hanem az egész életemmel szeretném hirdetni, felajánlani az embereknek.
Névjegy
“Szecsődi Péter kanonok-plébánost 1977-ben szentelték pappá Vácott. Pécelen és Kiskunfélegyházán volt káplán. Ezután Rómában egyházjogot tanult. Hazatérve egy év ceglédi káplánság után Bánk érsek központi szolgálatra hívta Vácra. 1985-1992-ig Felsőgödön plébános.1992-től gödöllői plébánosi feladatokat lát el, emellett megbízták a máriabesnyői lelkigyakorlatos ház renoválásával. 1993-ban a Szent Imre Katolikus Általános Iskola újraindítása foglalkoztatta. Az iskolához később tornaterem és ebédlő is épült, így a több mint 400 gyerek számára megfelelő feltételek alakultak ki az oktatáshoz. A kastély növekvő idegenforgalma és az alakuló közösségek élete nyilvánvalóvá tette, hogy a kastélytemplom és a két hittanterem nem elégséges és megfelelő helye az itt folyó életnek. Az önkormányzattól kapott telken 2004-ben elkezdődött építkezés első ütemében a plébánia, majd a közösségi ház és a templom épült fel, melyet 2007-ben avatnak fel. Péter atya elkötelezettségét, szervezőkészségét, munkabírását igazolják ezek az építkezések. De az ő igazi értéke nem ebben rejlik. Nem elsősorban programokat, építkezéseket szervez, hanem a lelkeket formálja úgy, hogy az általa nyújtottakkal Istennek tetszőbb életet éljenek.” (dr. Vámos János méltatása Szecsődi Péter 1997-es gödöllői díszpolgárrá avatásakor)
