– Fiatal nő létére a ceglédi uszoda régi „bútordarabja” évtizedek óta. Szülei Tankó Zoltán és Gyöngyösi Edit génjeit örökölte, le sem tagadhatja, hogy ezernyi szállal kötődik neveltetése a sporthoz…
– Apukám pólózott, évtizedeken át a CVSE szakosztályában tevékenykedett, anyukám kézilabdázott, adva voltak a közvetlen és közvetett impulzusok. Bár nem a strandon születtem, már három éves koromtól résztvevője voltam az úszótanfolyami csoportoknak. Beckné Horváth Judit, Czigány Károly és Patonai Gábor adtak kézről-kézre, mígnem tízévesen már a CVSE igazolt pólós palántája lettem.
– Szorgalma és tehetsége kibontakozásához azonban idejekorán „szűkek” voltak a ceglédi keretek. Már akkor kitűnt, hogy egy-két ütemmel megelőzi a kortársait és akkor még leány csapata nem volt a városnak. Mintha siettette volna az időt…
– Cegléden a hasonló korú, vagy idősebb fiú csapatokban játszottam. Női csapat nem lévén, korán, még hetedikes koromban a BVSC-be igazoltak szüleim. Ott magas színvonalú munka folyt, bajnokcsapat volt, csapat és világbajnokok játszottak a Szőnyi úton, minden remény és lehetőség biztosított volt a fejlődésemhez. Ösztönző volt számomra az ott eltöltött időszak, közben a serdülő és ifjúsági csapattal országos bajnokok lettünk. Tizenhat éves koromig ment minden a maga útján, de később az akut csípőfájdalmaim megakadályoztak abban, hogy a kemény terhelést jelentő edzéseken teljes értékű munkát végezhessek.
– Utána az Egyesült Államokban tett néhány éves kitérőt. A tanulási folyamat, a tapasztalatok gyarapítása megmaradt, de a jövőképe nem sokat változott…?
– Amerikában sem szakadtam el a vízilabdától, sőt a sportág körül serénykedtem. Az idehaza megszerzett ismereteimet kamatoztattam, illetve továbbfejlesztettem. Ahol lehetett közreműködtem az ottani sportágfejlesztési programok helyi megvalósításában. Az angol nyelv elsajátítása pedig nem vitatható előnyökkel járhat az életemben. Amúgy tizenéves koromtól rendszeresen a zsűriasztal körül tettem a dolgomat, különösképpen a hazai rendezésű bajnoki- és tornajellegű rendezvényeken segédkeztem egyre többet. Mindennek hasznát odakint is tapasztalhattam, azon felül, hogy támogatást is kaptam ehhez.
– Az játékvezetői ténykedése mikortól foglalkoztatta és mikor vált tényleges szerepvállalássá?
– Kislány koromban apukám sok meccset vezetett, amikor csak lehetett ott voltam mögötte a medence partján. Megtetszett a játékvezetői tevékenység szubjektív érzete, más gyerek is lehetett így, gondolva arra, „az apu akkor sípol, amikor akar, ő az úr az uszodában…”. Időközben én is vezetgettem edzéseken meccseket, akár beugróként, akár gyakorló tanoncként, de vizsgát csak 2010-ben tettem, amióta az utánpótlás korosztályok szerteágazó rendszerében és tornarendszerű rendezvényeken működök közre. Ezen felül alapfokú edzői képesítésem is van, amit a ceglédi lányok felkészítésében hasznosítok.
– Az új esztendő új élményvilággal ajándékozta meg Tankó Dorinát, gondolt-e arra, hogy „előléptetik” a játékvezetők hierarchiájában?
– Tagja lettem a Magyar Vízilabda Szövetség 30 fős országos játékvezetői keretének. Ez az jelenti, hogy akár első osztályú mérkőzéseket is vezethetek, természetesen a szabályoknak megfelelően, másodmagammal. A keretben A,B és C kategóriában különülnek el a bírók és én természetesen a harmadik csoportban kezdem a küldetésemet. Rajtam kívül még egy jóval idősebb hölgy van a keretben.
– Arról tájékozódhattak a sportbarátok, hogy túl van a „tűzkeresztségen”, azaz néhány OB I-es mérkőzés izgalmait már átélte, nem is akármilyen fogadtatás közepette…
– Igen, vezettem már egy-egy férfi és női élvonalbeli meccset. Az első és emlékezetes a Szolnok – Debrecen férfi találkozó volt, ahol többek között olimpiai bajnok pólósoknak fújtam egy jóval tapasztaltabb vezetőbíró társammal egyetemben. Utána gondoltam végig a történteket, azt hittem álmodom, hova jutott a Tankó család kislánya.
– Mi befolyásolja legjobban a játékvezetőt, az uszoda izzó légköre, a medencében folyó küzdelem, vagy a nézőtér vehemenciája?
– Szerencsére ki tudom zárni a környezetem befolyását és a játékra tudok koncentrálni. Azt viszont tapasztalom, hogy a nézők jobban kritizálják a női játékvezetőket, mint a férfi társaikat. Természetesen a játékvezetői munka is állandó tanulással és számtalan kötelezettséggel jár. Például ugyanúgy, mint a játékosoknak, nekünk is készülni kell a mérkőzésekre.
– Mik a mostani helyzetében a leginkább dédelgetett tervei?
– Szeretnék fejlődni és a megbízatásaimnak maximálisan eleget tenni. Bizonyítani alkalmasságomat a magasabb szintű játékvezetői feladatok ellátására. Titokban reménykedem abban, hogy előbb-utóbb nemzetközi tornákon is meghálálhatom a bizalmat, elsősorban a női szakág vonatkozásában. A távoli célok között titkos vágyam, hogy a 2020. évi olimpiai játékokon a női versenyeken játékvezetőként közre működhessek.
A hétköznapi dolgaimat illetően egyet emelnék ki, öt éven belül váljon alkalmassá a ceglédi vízilabda sport egy női OB I-es csapat szerepeltetésére. Ebben a munkában edzői feladatot is szívesen vállalok, ahhoz pedig meg kívánom szerezni a legmagasabb szintű edzői képesítést.
– Kísérje jó szerencse és siker Dorina további sportpályafutását.
