Miből jött az ötlet?
– Rengeteget olvastam, többnyire magyar íróknak köszönhetem ezt a sikert. Példaképeim ihlettek meg igazán, többek között Lőrincz László, Gárdonyi Géza, József Attila és Petőfi Sándor is. Olvastam az élettörténetüket, sokkal nehezebb volt az életük, mint nekem. Ők gyalog tették meg azokat az utakat, amiket én akár busszal, vonattal, kocsival meg tudnék oldani. Küzdelmes volt a sorsuk, és mégis sok mindent felmutattak az írás világában is. Én is megpróbáltam felvenni ezt a tempót, összeszedni az akaraterőmet. Szokták kérdezni, hogy „Valaki támogat ebben?”… A válaszom: Nem. Ennek a támogatáshoz semmi köze. Egy írónak szerintem, csak egy csendes szoba kell, ahol leül, és összeszedi a gondolatait, egyedül, magába mélyedve.
Ezt a harcot egyedül vívja meg az ember.
Mit tanácsolsz a fiatal, amatőr íróknak, akik most kezdenék írói pályafutásukat?
– Legyen meg a saját, egyedi stílusuk, ötleteik és vessék papírra gondolataikat. Az írás előtt sétálok egyet a szabadban, és összeszedem a gondolataimat.
Kizárom a külvilágot és magamba nézek.
Én azt szoktam mondani, hogy ez egy olyan világ, aminek a kulcsa a kezünkben van. Bezárjuk, és ebben csak mi tartózkodunk. Az írás nem elvárás, hanem egy hobbi, egy jó tevékenység, amit szeretnünk és élveznünk kell, másképp nem működhet.
„A Szerelem Bajnoka” című regényed megírása mennyi ideig tartott?
– Megírni 5 hónap volt, viszont rájönni arra, hogy én igazából 3 részt akarok, az 2 évembe telt.
A regényed folytatásáról mit tudhatunk?
Olvashatnak majd Rudolf szerelmének beteljesüléséről is és arról, amiről általában nem nagyon beszélünk: azaz, hogy miként élik meg az emberek a kapcsolat végét, erről fog szólni a „Csillaghullás” című regény. Egy kapcsolat véget érésének a vívódásait mutatja majd be majd a könyv.
A 3. rész: „Most vagy soha többé” címmel, még születőben. A második részt úgy fejezem be, hogy sok kérdést megválaszolatlanul hagyok az olvasók előtt. A célom az, hogy a trilógia befejező részében választ adjak majd ezekre a kérdésekre.
Miért lett végül romantikus könyved? Miért nem maradtál a fantasynál?
– Az egyik írásom után azt a választ kaptam, hogy túl sok fantasy regény van már a polcokon, ők kíváncsiak lennének valami másra..
Nekem akkor már volt kapcsolatom, és elgondolkoztam azon, hogyan tudnám leírni egy szerelmes fiú történetét. Az Elfújta a széltől, a Titanicig minden az eszembe jutott. Hajó, őszi szél, őszi szellőben való ölelkezés… De úgy döntöttem: eldobom az egészet, és a tengeren való hajókázás helyett a Gubody parkot választottam. Így sokkal jobban helyt tudtam állni a történetben, jól éreztem benne magam.
Ahogy az írótársaim is mondják, jobban otthon vagyok ebben a témakörben mint a fantasy világában, és ez meglepő.
Nehéz megfogalmazni a különböző érzéseket?
– Már nem. Először bele kell élned magad, ehhez is csak a csendes nyugodt szobát tudom ajánlani az írótársaimnak. Üljenek le és nyugodtan gondolják át. Biztosan tetszett nekik egy fiú vagy egy lány. Gondolják át, hogy élték át azt a pillanatot.
Izzadt a tenyerük? Izzadt a homlokuk, esetleg? Az a heves, féktelen dobogás a mellkasban. Ezt át kell gondolni és le lehet írni.
Az elején én is nehéz helyzetben voltam, a fiút, aki tüzet okádott a tenyeréből le kellett váltanom egy fiúra, aki nem tudja megmondani a szerelmének, hogy, szereti. Ahogy telik az idő egyre otthonosabban mozgok ebben a témakörben, ahol az érzelmek áramoltatásán van a hangsúly.
