Híres vásárokat rendeztek a középkortól, majd a hódoltsági korban is, pl. Debrecenben, (Nagy)Kállóban, Kecskeméten, Nagykőrösön. A vásárokon kelendő gyümölcs volt az alma és az aszalt meggy (aszúmeggy) is, s emellett messze földön ismerték a debreceni meggyes bort. Debrecen a török időkben sok meggyet értékesített a vidéket járó, vándor gyümölcsárusok révén. Elterjedt szokás volt a kerti utak és szőlőgarádok beültetése meggyfákkal, főleg a filoxéravész előtti időkben. A fákat lugasszerűen nevelték, erre az akkoriban termesztett „hajlós, csüngős” meggyek különösen alkalmasak voltak.
A kőrösi és a szentesi meggytermesztésre vonatkozó adatok a XVIII. századtól maradtak fenn, erre az időszakra esik a Pándy meggy elterjedése is, amikor a magyar gyümölcstermesztés igazi lendületet kapott. Nagy hírű tudós egyéniségeink (Winterl, Bogsch, Tessedik) munkássága nyomán alakultak pomológiai társaságok. Hársfalvi (1961) a nyíregyházi levéltárban latin nyelvű kimutatásokat talált a Szabolcs megyei gyümölcsfa ültetések adatairól, eszerint Újj-fehértó (Újfehértó), Nagy-Kálló (Nagykálló) és a környező községekben igen jelentős számban ültetettek meggyfát.
A forráskutatások alapján valószínűnek látszik, hogy a nyírségi meggyek változatos fajtakörében keresendő inkább a Pándy meggy őse, semmint a közeli Pánd községben. Viszont a Duna-Tisza közének Vörös meggy fái nagy hírt kaptak a termesztők és a vásárlók körében. Kőrösön, Szentesen és Csongrádon az aszaláson kívül, sajátos termék készült belőle: összefőzték köszmétével, így egy jó állagú lekvárt, dzsemet nyertek. De a Vörös meggyből kiváló minőségű lepénytölteléket is készítettek, nem is szólva a meggyszószról, levesről, vagy éppen a szörpről és a borról. A cigánymeggy viszont már a Délvidék felé mutat rokonságot. Ki ne hallott volna a Maraska vagy a Bosnyák meggyről…
Ma a meggy ismét népszerű gyümölcsünk, bár a gépi betakarítás nem igazán szolgált jó megoldásokkal, főleg homokon (gyökérszakadások miatt). Legalább ekkora gond a monília fertőzés. Alig akad olyan esztendő, hogy ne károsodnának a fák, fele-harmada termés is könnyen elveszik, s az ágszáradással együtt évek kellenek a fertőzés kiheveréséhez. Csak „ízelítőül” néhány további régi fajta: Váltva érő, Latos, Spanyol, Ostheimi és Kései meggy. Cegléd-Nagykőrös térségében a Kőrösi, a Vörös, Cigány és a Pándy meggyet nagyban termesztették, azóta változott a fajtadivat, de a fogyasztói ízlések alig.
- kép Szapora meggy fája
- kép Amikor a monília nem fertőzhet… (SD fotók)