– Mi a célja a szolgálatnak?
– Az önkéntesektől csak azt várjuk, hogy menjenek és rendszeresen látogassák a betegeket. A szolgálat elsődleges feladata az, hogy legyen legalább egy ember, aki látogatja az adott beteget rendszeresen, hiszen lehet, hogy teljesen magányos, vagy épp nagyon kiszolgáltatott helyzetben van.
– Milyen programokat szerveznek a betegeknek?
– Minden karácsonykor csinálunk műsorokat, a helyi diákok által előadott pásztorjátékot szervezek. Előadás után pedig jelképes ajándékot is adunk a betegeknek. Akik állandóan itt vannak, szinte a kórház lett az otthonuk, számukra ez rengeteget jelent. Vannak istentiszteletek: evangélikus, református és katolikus szentmise is, amin részt tudnak venni a betegek. Havonta pedig a „Szó, zene, áhítat” nevezetű programmal kedveskedünk. Itt verseket olvasunk fel, hangszereken játszunk, éneklünk. Ez egy kicsit kiemeli őket a kórházi légkörből, ami szintén jótékony hatással lehet rájuk. – mesélte Gabriella.
A vezető lelkigondozó ezután összeismertetett Katona Károlyné önkéntessel, aki a közelmúltban kezdte szolgálatát beteglátogatóként.
– Mi motiválta arra, hogy önkéntesnek jelentkezzen a kórházba?
– Nemrég kezdtem meg a beteglátogatást, de most úgy érzem, már régebben is elkezdhettem volna… Néhány éve egyre erősebben éreztem, hogy mivel szívesen beszélgetek emberekkel, valamilyen formában ki kellene ezt terjesztenem. Amikor megláttam a beteglátogatói felhívást, már tudtam, hogy ez az a fórum, ahol valóban segíthetek olyan embereknek, akiknek esetleg nincs kihez szólniuk, nincs kinek elmondani a betegségük történetét, vagy csak szeretnének egy kis vidámságot, emberi szót, együttérzést nehéz helyzetükben.
– Milyen érzéssel végzi a szolgálatát?
– Most, egy kis tapasztalattal a hátam mögött elmondhatom, hogy az első látogatásom után úgy éreztem, a föld felett lebegve járok. Ennyi jó érzést, hálát, szeretetet – amit felém közvetítettek a betegek – egy nagy csomagban, még csak a családomtól kaptam. Hihetetlen, hogy a sok nehéz történet, emberi sorsok, és legyünk őszinték: a betegek látványa és a hozzátartozó egyéb dolgok – ellenére mindig jó érzéssel hagyom el a kórházat. Mert az, hogy én adhatok, a szabadidőmből, az energiámból, a jókedvemből – ez egyszerűen boldoggá tesz.
– Miben változtatta meg életét az önkéntes tevékenysége?
– Úgy érzem, ez a fajta segítői munka növeli bennem a másik ember iránti alázatot, tiszteletet, megértést, elfogadást. Biztosan szükségem is volt erre a “tanításra” – mert én elég agilis, gyors, nagyon határozott, türelmetlen ember voltam – úgyhogy nagyon jót tett a személyiségemnek ez a tapasztalás. Az, hogy másoknak milyen nehéz, kiszolgáltatva, fájdalmak és kétségek között. Azt gondolom, hogy az életem gazdagodott ezzel az új tevékenységgel, amit nagyon szívesen csinálok, és keresem, hol tudnék még valami plusz dolgot tenni másokért.
A legszebb emberi tapasztalatok közé tartozik az, ha önzetlenül tudunk adni és persze elfogadni is, amikor éppen mi szorulunk rá. Ha adunk az nem csak a másik fél számára okoz örömöt, de a mi lelkünket is elemeli a földtől…
