Elmúlt egy nyár, vagy harminc
már nem is tudom – a profán rutin
összemosott pár évet,
játszadozik a gyerekkorom
velem
Elhallgattak
az összekuszálódott nyarak
Ki tudja mi hiányzik,
kedv egy trillára
és a kitartó változás-
egy kezemben tartott szőlőszem-
őszbe szédülten töppedek alatta
Az irónia lábain
egy mosoly megszakad…
(Fotó: Pákozdi Zoltán – Vers: Hasznos-Vermes Anikó)