A napokban papírgyűjtés volt az egyik iskolában. Mindenhol az úton, váratlanul felbukkanó gyerekfejek… Volt olyan kislány, aki után ösztönösen ugrottam a Kossuth Ferenc utcán, mielőtt elcsapta volna egy autó. Az ismerős kislánynak meg utánaszóltam, hogy nem kéne körülnézni, mielőtt átrohansz az úton?
De nem is ezek a történetek, amik miatt most a modern kor pennáját megragadom. Éppen a piacon lévő cipészhez igyekeztem dél körül, amikor két kislány kijött a piac melletti pékségből, kartonokat cipelve. Ekkor odament hozzájuk egy pasas, hogy látja kartonokat gyűjtenek, és mondta nekik, hogy az ő furgonja tele van kartonokkal, kicsit arrébb áll a Művelődési háznál, menjenek oda vele és akkor odaadja. És a kislányok engedelmesen követték, egyik sem volt több 10 évesnél… És akkor átfutott a gondolat az agyamban, nem kellene követnem őket?
Majd lebeszéltem magam erről, mondván ne lássak mindenben és mindenkiben gonoszt. Igazából azóta is ezen jár az agyam. Vajon felkészítették ezeket a piciket a szülők és a tanárok az utcán rájuk leselkedő veszélyekre? A forgalomra, hogy körül kell nézni, zebrán átmenni, a mutogatós bácsikra és arra, hogy lehetőleg ne álljanak szóba idegenekkel?
Nem tettem helyesen, hogy nem mentem utánuk, mert azóta is foglalkoztat a gondolat, nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy mindkét kislány jól van. Mert nyilván a mi felelősségünk, hogy vigyázzunk a gyerekekre…
(A kép illusztráció)