De persze nyár van, amikor pihenni is kellene a gyerekeknek, de őt ez sem zavarta, mert járt kötelességtudóan. Mivel most ment 8. osztályba a továbbtanulás, felvételire készülés miatt gondoltam, hogy szeptembertől ez már sok lesz és akartunk erről egyeztetni az edzővel. De végül az események sodrában ez a téma fel sem merült. Megkezdődött az iskola és kb. másfél hét telt el, mikor azzal hívott fel zokogva a fiam, hogy kirúgta az edző és soha többet nem mehet edzésre!
A férjem bement, hogy megérdeklődjük, hogy mi történt. Közölte az edző, hogy többször figyelmeztette a fiúnkat, hogy járni kell minden nap edzésre, hogy ha nem megy, ez lesz a vége, hogy elküldi. Szeptembertől heti hét edzés van. Két reggel 6-7 óráig, illetve minden nap hétfőtől péntekig 16-17:30-ig. Férjem mondta, hogy miért nem szóltak nekünk, erre az volt a válasz, hogy elég nagy gyerek már ehhez a fiúnk (14 éves!) és figyelmeztette őt erre, valamint, hogy kb. 10 éves gyerek szintjén van a teljesítménye. Nincs szükség ilyen gyerekekre, kb. fél éve gondolkodik azon, hogy elküldi, mert nem jól teljesít. A férjem megkérdezte: de akkor miért nem szólt időben, miért küzdötte végig a gyerek a nyarat, miért vetették meg a gyerekkel a felszerelést, miért kell csúnyán beszélni a gyerekekkel, ami köztudott persze, miért nem lehet beengedni a vízbe egy-egy meccs alkalmával? Nem lehet eljönni a csapat, a víz és a játék szeretetéért? Mindenki profi olimpiai vízilabdázó? Erre az edző annyi mondott: ez nem leánynevelde és nem wellness központ, itt kemény edzés folyik, követelmények vannak, ez egy sportlétesítmény.
Felhívtam a szakosztály vezetőt, mert nagyon bántott, hogy egy gyerekekkel így kell bánni. Állítólag profi edző, kérdem én azt nem tanulta, hogy egy gyereket ne alázzon porig, hanem segítő szándékkal jóindulatúan mondja meg neki, ha valami baja van, esetleg a szülők bevonásával? Fizetjük a tagdíjat, 7 éves kora óta jár a fiúnk, megvetették a felszerelést, augusztusban megcsináltatták az orvosi vizsgálatot, leigazolták mint játékost, most pedig… A szülő fizeti a tagdíjat, jár a gyerek sportolni onnantól kezdve aztán már nincs beleszólása az egészbe?
Két nap múlva kaptam a választ: a szakosztályvezető beszélt az edzővel és ugye az volt az indok, hogy keveset jár edzésre, illetve 10 éves gyerek szintjén van. Persze sűrű elnézést kért, hogy nem így kellett volna az edzőnek bánnia a gyerekkel, de fogjam úgy fel, hogy ő volt most az „állatorvosi ló” esete. Elmagyarázta, hogy ez egy sikerorientált sport és ő az elején elmondta, hogy milyen kemény az edző és milyen kemény edzések lesznek. Ezt tudtuk is, ez igaz. Minden csapatjátékban vannak jobb és gyengébb játékosok, de nem hallottam még senkitől sem, hogy azért elküldték volna a gyerekét, mert gyengébb volt. Mikor manapság mindenki azt mondja sportoljanak, mozogjanak minél többet a gyerekek.
Hozzáteszem a nyáron voltunk pár meccsen, az edző egyik meccsen sem állította be játszani, így hogy legyen motivált a gyerek, hogy legyen sikerélménye. Akkor miért nem mondta azt, hogy járj nyugodtan edzésre, de nem tudlak elvinni a meccsekre. Megértem én, hogy nem olimpiai vízilabdázó lesz belőle, de könyörgöm: a játék, a víz, a sport szeretetéért itt már nem lehet edzésre járni. Egyik napról a másikra ne járjon a gyerek edzésre? Kialakult a testalkata, fizikai állóképessége a majdnem mindennapos testedzés hiányozni fog a szervezetének, a lelkéről persze nem is beszélve, mert igencsak nagy arcon csapás volt ez neki.
Most a gyerekeket az én fiammal riogatják, „így jársz te is, ha nem jársz minden nap edzésre.” Hova vezet ez a megfélemlítés? A gyerekek betegen járnak edzésre, mert nem merik megcsinálni, hogy nem mennek, mert akkor elzavarja őket.
Elvileg az uszoda a gyerekekért, a sportolókért épült. Akkor miért is nem járhat az, aki szeretne?!
Egy hét elteltével az edző üzent a fiamnak, hogy menjen be mert szeretne vele beszélni, mert hiányzik a többi gyereknek. Én féltettem, de ő nagyon örült, hátha járhatna megint. Az edzés elején az edző elmondta kapsz még egy esélyt és járhatsz edzeni. A gyerekek örültek neki. Elkezdődött az edzés és minden gyakorlatába belekötött, ordibált, szitkozódott az egész csapattal, a fiamnak meg azt mondta: szólhatsz apádnak, amiért csúnyán beszélek veled. Amikor kilépett a strand kapujából fiam egyből hívott: Anya soha többet nem megyek edzésre, ha hazaértem mindent elmesélek. Szerintem itt nem a gyerek kapott esélyt, hanem ő adott volna esélyt az edzőnek, de most már a fiam is belátta, hogy ez a “sztáredző” nem ér annyit, hogy megtanítsa őt vízilabdázni.
