– A kezdetektől egyértelmű volt, hogy nagycsaládot szeretnétek?
– Sok gyereket terveztünk, de nem szám szerint, az menet közben alakult így. Én nagyon gyakorlatias vagyok, azonnali megoldásokat várok, a férjemnek másfajta a hozzáállása. Az ő nyugalma és támogatása mindig sokat segített nekem. Én adom a lendületet, ő a türelmet. Otthonról hoztuk a családszeretetet, az összetartást, a segítőkészséget és a hitet.
– Hogyan telik egy napod?
– Rugalmasan alakítom a napjaimat, de van egy napi rutin, ami mindig megvan. Ha közbejön valami, – mint ez a beszélgetés is, – akkor módosul a menetrend. Délután minden nap együtt tanulok a gyerekekkel. Van, akivel azért, mert akkor nyugszik meg, ha kikérdezem, van, akivel azért, mert attól én nyugszom meg, ha kikérdeztem és van, aki szeret velem együtt lenni tanulás közben.
– Van segítséged?
– A nagyszülők mind a két oldalról sokat segítenek, amiért nagyon hálás vagyok. Anélkül nem is menne. Nálunk ez természetes. A szomszéd utcában laknak a nagymamáék, a gyerekek minden nap meglátogatják őket, átszivárognak hozzájuk. Megváltozott a világ, ma sokan egyedül akarnak megküzdeni mindennel, maximalisták, pedig a segítség elfogadása szükséges.
– Te tapasztaltál előítéleteket a nagycsaláddal szemben?
– Két véglet van. Az egyik azt mondja: „Te nem dolgozol? Mit csinálsz egész nap otthon?” Ezen mosolyogni szoktam. Nem véletlen, hogy három gyerektől nevezik a családot nagycsaládnak, hiszen az minőségi váltás, a házimunka terén is, és az anyának csak két keze van. A másik rendszeresen elhangzó kérdés: ”Csodállak, hogy bírod?” na, ez előtt a kérdés előtt értetlenül állok. Az ember erős, az életre lett teremtve. A nagycsaládos lét csupán látványnak, kívülről nézve nehéz. Persze vannak nehézségek, de hol nincsenek? Fizikailag és anyagilag is nagyon nehéz, de lelkileg sokszorosan kárpótolja az embert a gyerekek jelenléte. A kulcs, hogy tudjunk mindig szerények maradni. Ma a világ rengeteg ingere elvonja a figyelmet arról, ami tényleg fontos. Nekem a lélek a fontos és a szeretet. Ha a gyerekeimnek bármi baja van, akár éjjel is, már nem is vagyok fáradt. Megérkeztem, utolértek azok a dolgok, amik eleve bennem voltak. – zárta a beszélgetést a hétgyermekes édesanya.
A legnagyobb család is az első gyerek születésével kezdődik. Kopp Mária professzor asszony hívta életre 6 évvel ezelőtt a Népesedési Kerekasztalt, azzal a céllal, hogy a különböző szektorokból érkező szakemberek gondolkozzanak el azon, hogyan lehetne olyan kedvező feltételeket teremteni, ahol a kívánt és tervezett gyermekek megszülethetnek. Megkérdeztek fiatalokat a családalapítással kapcsolatos terveikről, ahol kiderült, hogy a többség két, három gyermeket tervez. A valóság azonban azt mutatja, hogy a második gyermek már nem születik meg. Miért torpannak meg a családok az első gyermek után? Melyek azok a területek, ahol segíteni lehetne nekik? – tették fel a kérdést a szakemberek. A lehetséges válaszok közül három területet emelek ki, melyek javításával, támogatásával szerintük inspirálni lehetne a fiatalokat.
Felvetették, hogy az egyetemeken, a kollégiumokban ki kellene alakítani olyan részeket, ahol fiatal családok tudnak berendezkedni. Ne legyen hátrány az, ha időben megszületik az első gyermek.Jobban kellene támogatni a fiatal családok első lakáshoz jutását, hiszen a külső biztonság is hozzájárul a döntéshez.Gyakori érv a második gyermek ellen az első rossz szülésélmény. Ha az anya nem elszenvedője, hanem tudatos, boldog átélője lehetne az első szülésének, háborítatlan és támogatott szülésélménye lehetne.
