– Van kedvenc versenyed?
– Talán a matematika OKTV vagy régebben az Arany Dániel verseny. Nem szeretem a tesztes feladatokat, ahol kevés idő alatt kell minél többet megoldani, számomra épp ezért álom, amikor 3-5 feladatra van 4-5 órám. Nincs is jobb, mint alaposan belemerülni egy-egy problémába.
– Azért említsük meg, hogy tavaly 10. helyezést értél el a matematika OKTV döntőjében, és az első ötvenben voltál filozófiából is. Mi volt az első élményed a magyar nyelvi versenyekkel kapcsolatban?
– Talán ide számíthatjuk a szavalást, de ha szigorúbban vesszük, egy viccel kezdődött az egész. Híres voltam az írásomról, mert rendkívül csúnyán és helytelenül vetettem papírra a szavakat. Általános iskolában a nyelvtan miatt nem lehettem általában kitűnő, s most sem ritka, hogy a maximális pontot levonják tőlem helyesírásból. Az emberiség ellen tervezett merényletként jelentkeztem egy helyesírási versenyre, ahol a pontok több mint 50%-át megszereztem, jobb eredményt elérve, mint az egyik osztálytársam, aki azóta sem tudta feldolgozni ezt a traumát.
– Ki volt rád a legjelentősebb hatással, ha az irodalomra vagy a magyar nyelvre gondolsz?
– Szeretném kiemelni Mészáros Ági nénit, aki a szavalásra készített fel két éven keresztül. Nála tanultam meg igazán értelmezve verset mondani, hogy „nem az ősatyáink kárhozottak”. Egy olyan szemléletet sajátítottam el, ami mindmáig kamatozik.Továbbá köszönettel tartozom még Soósné Molnár Helga tanárnőnek, aki az elmúlt két évben idejét és idegeit nem kímélve igyekezett megértetni velem a magyar nyelv titokzatos szerkezetét. Nem volt egyszerű dolga.
– Hogyan zajlott le az Édes anyanyelvünk verseny?
– Három forduló volt összesen: az iskolai és a megyei tavasszal, a döntő pedig most ősszel. Két részből állt a verseny. Az írásbeli feladatsort klasszikus nyelvtani kérdésekből, valamint nyelvismereti-műveltségi és egyéb kreativitást is igénylő feladatokból állították össze. A szóbeli versenyen négy ismeretlen témából kellett egyet kiválasztani, majd 20 perc felkészülési idő alatt egy háromperces beszédművet alkotni a témának, szituációnak és műfajnak megfelelően. Mondanom sem kell, embert próbáló feladat ilyen kevés idő alatt értelmes, kompakt beszédet írni úgy, hogy valóban tartalmas legyen, s a közönségnek szóljon.Az idei döntőben a „Mi a felelősségünk a jövőért?” kérdésre kerestem a választ egy vitaindítóban.
– Melyik volt a kedvenc feladatod?
– Jó kérdés. Talán az, amikor egy szónak minél több jelentését kellett megadni. Idén például a ház szóhoz kerestem nyolcat.
– Melyik volt a legjobb élményed a verseny során?
– Természetesen a felejthetetlenül finom pogácsák. Viccet félretéve, az ehhez hasonló versenyek alkalmat adnak arra, hogy olyan emberekkel lehess, akiknek hasonló az érdeklődési körük. Aranyat érnek az ilyenkor kialakuló hajnalig eltartó beszélgetések.
– Hasznosnak tartod-e ezt és a hasonlóversenyeket a későbbi életed szempontjából?
– Talán a hasznos nem a legjobb szó. A fizika segítségével építhetünk házakat, de az irodalmat nem lehet megenni. Természetesen előnyöm származhat belőle, ha majd beszédet kell tartanom, elvégre az ilyen típusú versenyek sok tapasztalatot adnak. Mások vagyonokat fizetnek, hogy megszerezzék ezt a készséget, de nem ez a lényeg. Viszont feltétlenül fontosnak tartom az ilyen versenyeket, mert elengedhetetlen, hogy az ember foglalkozzon valami szellemivel – művészettel, tudománnyal –, ezek nélkül lehet élni, csak nem érdemes.
– Hol szeretnéd folytatni tanulmányaidat?
– Az ELTE-n szeretnék matematikát tanulni, hogy beteljesüljön az első szerelem, s ha szerencsém van, szép és hasznos dolgokat alkossak egyszer mindenki számára.
