ID. ENTZ GÉZA (Mezőkomárom,1842.márc.–Budapest,1919.dec. 4.) biológus, zoológus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. Bár az elsők között ismertette Magyarországon Charles DarwinA fajok eredete című munkáját, ám később antidarwinista nézeteket képviselt. Középiskolai tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban kezdte, de az utolsó két osztályt a budaiban fejezte be. Egyetemi tanulmányait 1862/63-as tanévtől Pesten végezte, ahol 1867-ben szerzett orvosi diplomát. Ennek ellenére nagy lelkesedéssel gyűjtötte be rovarokat és növényeket. Széleskörű nyelvismeret révén sokat járt külföldre. Az MTA lev. (1883), rendes tagja (1890), majd az MTA igazgatója (1909) volt.
HERMAN OTTÓ (született Herrmann Károly Ottó; Breznóbánya,1835.jún. 26.–Budapest,1914.dec. 27.) természetkutató, zoológus(madarak, halak, pókok kutatója, néprajzkutató, régész és politikus. Sokoldalúsága előtt tisztelegve az utolsó magyar polihisztornak és a madarak atyjának is nevezték. Felvidéki szász családba született, nyolcan voltak testvérek. Breznóbányáról 1847-ben költöztek át Alsóhámorba, ahol a természetrajz szinte mind ágával foglalkozott; autodidakta módon lett igazi polihisztor. Igazi Kossuth-hívő volt, a szabadságharc bukása után többször járt Baracconéban is. Megtagadta a bevonulást, de hosszú büntetését enyhítették, bár ezalatt az Adriai tenger világát kutatta. Páratlanul gazdag munkássága – a pókok világától a pásztor nyelven át a honi ősemberig szinte mindenre, még a néprajzra is volt készsége. Jászai Marival kapcsolata nem volt tartós, de később Borosnyay Kamilla személyében megértő társra talált. Gyenge hallása miatt kétszer is balesetet szenvedett.
JÁVORKA SÁNDOR (Hegybánya,1883.márc. 12.–Budapest,1961.szept. 28.)Kossuth-díjas botanikus, az MTA lev. (1936), rendes (1943), majd igazgató (1946) tagja. A 20. századi magyar növénytani, azon belül a florisztikai és növényföldrajzi kutatások kimagasló jelentőségű alakja volt, nevéhez fűződik a magyarországi és Kárpát-medencei flóra teljességre törő, átfogó feltérképezése és leírása az addig és azóta is egyedülálló A magyar flóra című monográfiában (1924–1925). Egy életen át volt a Magyar Nemzeti Múzeum– ma a Magyar Természettudományi Múzeum kezelésében álló – növénytárának munkatársa, 1919-ben és 1934–1940-ben igazgatója.
Tudományos tevékenysége Közép-Európa florisztikai és növényföldrajzi vizsgálatára irányult. Fő célja a régió, s azon belül főként a Kárpát-medence vegetációjának részletes feltérképezése volt, növénytári munkája ennek megfelelően már az 1900-as évektől a Flora Hungarica gyűjtemény rendezése és kezelése, valamint a Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjtemény kialakítása volt. Magyarországi terepmunkáin túl botanizált a Kárpátokban (Csehszlovákia,Románia) és a Balkán-félszigeten (Albánia,Bulgária,Jugoszlávia), de más európai tájakon is járt tanulmányúton (Ausztria,Svájc,Franciaország,Lengyelország,Szovjetunió). Terepbejárásai eredményeként kb. 22 ezer lapos herbáriumot állított össze, és mintegy 120 növényfajt fedezett fel és írt le!
Kutatásai során számos növényföldrajzi kérdést tisztázott az egyes magyarországi flórajárások kiterjedését illetően. A Kárpát-medence növényvilágának rendszertani kérdései is foglalkoztatták. Művei mai napig nem hiányozhatnak a botanikusok polcáról.
GELEI JÓZSEF (Árkos,1885.aug. 20.–Budapest,1952.máj. 20.) , zoológus, az MTA tagja. Kutatási területe a protozoa kutatás, a citológia és a Turbelláriák rendszertana, s a gerinctelenek mikrotechnikája.
Székely közép nemesi család gyermeke, a kolozsváriunitárius kollégium elvégzése után az ottani egyetemen tanult természetrajz-vegytan szakon,1905-ben kapott középiskolai tanári oklevelet.1908-ban egyetemi doktori címet szerzett,1914-ben az összehasonlító sejttan tárgykörből magántanárrá habilitálták.1924-ben kinevezték a szegedi Ferenc József Tudományegyetem általános állattani és összehasonlító bonctani tanszék professzorává; az egyetem rektora is volt 1935 és 1938 között. 1940-1945-ig ismét a kolozsvári egyetemen tanszékvezető.1947-től haláláig a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karának Biológiai Intézetét vezette,1952-ben az új tudományos minősítés szerint megkapta a tudományok doktora fokozatot.1923-ban az MTA lev.,1938-ban rendes tagjai sorába választották. Nevéről számos újonnan felfedezett élőlényt neveztek el.
HUZELLA TIVADAR (Nagyvárad,1886.jún. 10.–Göd,1950.júl. 11.) orvos, biológus, hisztológus, neves rákkutató. Az Alsógödi Biológiai Kutatóállomás létrehozója. Jómódú kereskedő családban nőtt fel, az érettségi után a kereskedelmi akadémiai tanult, mégis a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán szerzett diplomát. Előbb Debrecenben, majd ismét Pesten dolgozott egyre magasabb beosztásban. Neves tudósok is megfordultak körében, például Alexis Carrel Nobel-díjas amerikai sebész és Max Planck német fizikus is; neki meg tanítvány volt Klein György professzor,a ki hosszú időn át az orvosi Nobel-díj Bizottság titkára volt.
A mikroszkópikus vizsgálatoknak sajátos módszereit dolgozta ki és pályáját félbe törte, hogy a jobboldali kurzus népes táborába nem volt hajlandó beállni. Romló egészsége miatt semmiféle szerepet sem vállalt 1945 után, mindenét az általa alapított Gödi Biológiai Állomásra hagyta. Ott is temették el.
ESDÉ
1. ábra A kitüntetések képe (felső sor: Gorka Sándor, id. Entz Géza és Herman Ottó; alsó sor: Jávorka Sándor Gelei József és Huzella Tivadar)
(A felvételeket készítette: Papp Elek fotóművész)
