– Hány éves korban szoktak férjhez menni nálatok a lányok?
– Attól függ, ki hogy gondolkodik. Nincs kényszer, én döntöttem így.
A legkisebb lány is ott álldogál mellettünk, Sipos Mihály megszólítja:
– Ha van kedved felveszünk kecskegondozónak az iskolába. De akkor rendesen be kell járnod. Hányas tanuló vagy?
– Kettes-hármas és nem szoktam lógni. – válaszolja a lány.
A roma családoknál „sok gyerek a jó tanulmányi eredménye mellett sem tanul tovább. A szülők a szakmaszerzést preferálják inkább és ellenzik a továbbtanulást, hogy a fiatalok minél előbb vegyenek részt a család létfenntartásában. A tanulási motiváció hiányának oka a sorozatos iskolai kudarcok mellett, hogy az iskolában megszerezhető tudás értéke a cigány családokban alacsony, ami a munkanélküliség hatására még jobban leértékelődik.”– olvasható Angyal Magdolna:A magyarországi roma/cigány kisebbség helyzete és az életkörülményeit befolyásoló tényezők című tanulmányában.
Az édesanya is visszaérkezik a házból, és elkezd mesélni:
– Hat gyermekem van, a nagyfiam az első férjemtől, az öt lányom a másodiktól született. A férjemnek van munkája, ő nem cigány. A gyereket szeretem, tisztelem, az asszonyok feladata a gyereknevelés. Az én férjem sokat segít, amikor az egyik szülésnél császároztak, akkor kimosott, főzött. Van olyan ember, aki segít, van olyan, amelyik züllik. Az egyik lányom itt hagyta nekem a gyerekét, most én nevelem. Nincs ablak a házon, nem kapok segítséget sehonnan. Beteg is vagyok. Amikor rám jön, akkor a mentő visz el.
„A tradíciókat őrző cigány közösségekben a nők és a férfiak világa elkülönül. A nők tevékenysége elsősorban a család ellátására, a háztartásvezetésre, a gyereknevelésre és az idős családtagok ápolására korlátozódik. A serdülő lányok meghatározó munkaerőnek számítanak a háztartásban, nemi érésük egyet jelent a házasságra való készenléttel.”– olvasható a tanulmányban.
Egyszer csak előbukkan az ólból egy nagyhasú anyadisznó. Szelíden körbeszaglász az udvaron, a nagylányok terelgetik.
– Gyönyörű állat, látszik, hogy gondját viselik. Mikor került ide? – kérdezem Katit
– Még egészen kicsike volt, mi neveltük fel. Gondozni kell az állatokat, etetni, hogy nőjenek. Vannak kecskéim és csirkéim is. A jószág is olyan, mint mink, megmelegítem, úgy szoktam adni neki a kaját. Jó helyük van nekik, takarítjuk. Általában azt szokták mondani, hogy olyan az ember, amilyen az állata. Ő a kecskés lány – mutat a legkisebbre – megy az iskolába, előtte megfej. A tanár néni nagyon megdicsérte. Jó, hogy tanul, a többi lányom is mind kijárta az iskolát, varrónők.
A következő háznál R. Józseffel beszélgettünk a gyermekeiről, a munkáról és a tanulásról.
– Mit jelent magának a család?
– A család a minden, a legfontosabb. Nekem semmi másom nincsen, csak a családom.Ettől az asszonytól van három gyerekem, az előzőtől is három, de velük nem tartom a kapcsolatot. A lányom 21 éves, a fiaim pedig 18 és 11 évesek. A lányról most azt találtam ki, hogy menjen el dolgozni, hogy lízingeljen egy autót, mert itt lakunk az Isten háta mögött. –meséli terveit József.
– Ma szólt az Ungváry László Vendéglátóipari Szakközépiskola igazgatója, hogy felvenné Szandit jövőre a felnőttképzésbe. Szakács lehetne. De hogyha kell, hogy dolgozzon, akkor nem erőltetem. –teszi hozzá Ferenc.
– Érdekelne, érdekelne – gondolkodik el József. – Csak úgy tudunk innen kitörni, ha tanulunk. A nagyfiam asztalosnak tanul. Mert régebben más volt az élet. Amikor általánosba jártam, volt egy kis húzós kocsim, azzal vittem a vasat a MÉH-telepre. Volt pénzem. Aztán mondták, hogy tanuljak tovább, én meg csak röhögtem. Azt hittem, hogy mindig így lesz, beértem azzal, ami éppen van.A cigányságra a kívülálló azt mondja, hogy mind egyforma, de ez nem igaz, mert ez egy nagyon összetett dolog. A cigányságon belül vannak nagyon konzervatívak, mint én is, akik ragaszkodunk a hagyományokhoz. Ezek a szokások szerintem 90%-ban a többségi társadalomtól jöttek,de a magyarok ezeket elhagyták, a cigányok megőrizték, de egyre kisebb részük őrzi. Egyre inkább urbanizálódnak, próbálnak megfelelni a többségi társadalom elvárásainak.
Harmadik interjú alanyom Jakab János, aki Roma Nemzetiségi Önkormányzat képviselője.
– Hogyan sikerült idáig jutni, mi kell ahhoz, hogy az ember kitörjön az előítéletek hálójából, hogy megbecsült tagja lehessen a társadalomnak?
– Szívesebben beszélnék azokról a problémákról, amikkel jelenleg küszködik a Roma Önkormányzat, mint a saját családomról, amivel, azt gondolom, minden rendben van.
– Mégis beszéljünk a családról, hiszen azon keresztül sok minden megérthető. Használhatom a cigány szót, vagy zavar téged?
– Nem szeretem a cigány szót, mert annyi megalázó megszólítás kapcsolódik hozzá, szívesebben mondom, hogy roma. Nős vagyok, 1984. decemberében esküdtünk a feleségemmel, akivel azóta is együtt vagyunk. A feleségem varrónő. Három gyermekem van, akikre nagyon büszke vagyok. A fiam 33 éves, jelenleg Ausztriában él és ott egy Interspar üzletvezetőjeként dolgozik. A nagylányom 30 éves, már férjhez ment, van egy gyönyörű 8 éves lányunokám. A legkisebb lányom, aki 25 éves még tanul a felnőttoktatásban, és az NDI – Korlátok Lebontása aktivistája, önkéntesként. Nevelőszülők is vagyunk a feleségemmel, már öt éve. Egy öt hónapos és egy 4 éves kisgyerek nevelkedik átmenetileg most nálunk.
– Mit hoztál a szülői házból?
– A szüleim az 1940-es évek elején születtek, és tudtak írni, olvasni, ami akkortájt egyáltalán nem volt jellemző a romák körében. Én is szakmunkás vizsgát tettem, mindig dolgoztam. Most vállalkozásom van.
– Miért tanultak a szüleid, amikor a többiek nem?
– Mert akartak. Ezen múlik minden. Annak idején én a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskolában végeztem, húsipari szakmunkás voltam, aztán elvégeztem a kereskedő, boltvezetői szakot, nevelőszülőséget tanultam, most pedig itt vagyok az önkormányzatnál. Fontos, hogy tudjunk alkalmazkodni az életben. Akadály mindenhol van, ha nem küzdünk, nem érünk el semmit.Azon dolgozunk a képviselőtársaimmal, hogy a ceglédi roma fiatalok közül minél többen tanuljanak tovább. Beszélgettem az Ugyeri Iskola igazgatónőjével, aki azt mondta, hogy sok kiemelkedő képességű gyerek tanul az iskolában. Nem viszik haza a tankönyvet, másnap mégis képesek jelesre felelni a témából. Nem mind, de jó néhányan. Az lenne a jövő, ha sokan tanulnának tovább még a lányok is.
– Miért emelted ki a lányokat?
– A roma családoknál az volt a hagyomány, hogy a szülők szemelték ki a fiuknak a menyasszonyt, aztán a szülők megegyeztek, és amikor a fiatalok olyan korúak lettek, akkor összeadták őket. Az is elég hamar történt, mert nem akarták, hogy a fiatal túl sokat próbálkozzon, mindig a még jobb párt keresve. Manapság már mindenki kezében ott a mobiltelefon, azzal együtt pedig az internet. A fiatalok sok mindent látnak a világból, és már nem akarják, hogy a szüleik döntsenek helyettük. Ezért aztán a lányok megszöknek az első szeretőjükkel, onnantól a család már nem tehet mást, elfogadja a helyzetet. A gond az, hogy a lányok a 8. osztály befejezése után vagy még előtte megszöknek, aztán teherbe esnek és onnantól nincs tanulás, mert más a feladatuk. Megváltozik a társadalmi megítélésük, megbecsültségük a közösségükön belül.
Az utolsó 35-40 év demográfiai adatait tekintve hazánk népessége folyamatosan csökken, a romák termékenységi mutatói viszont kedvezőek. A korösszetétel alakulása a magyarországi cigányság körében inkább a fejlődő országok korfájára hasonlít, a születések száma emelkedik, a népesség fiatalodik, viszont a halálozási mutatók magasabbak.
