Ahányszor vita, veszekedés, vagy súrlódás van a pár között, annyiszor csepeg, folyik, ömlik víz a parázsra. Az apró vízcseppek nem oltják ki a tüzet, de a sok-sok víz megszüntetheti a szeretet csodáját. Mert a szerelem után maradó szeretet erős kötelék, maga a csoda. Ez már tiszta boldogságot ad, hiszen a másikat reálisan látom és így is szeretem őt. A lángoló szerelem idején a párom hibáit nem látom, mert az agyam a kábítószerhez hasonló anyagokat bocsát ki, eufórikus állapotba kerülök, ahol minden szép és minden jó. Néhány év alatt azonban ez az érzés csökken, csökkennie kell, hiszen a szervezetem nem bírja ezt a folyamatos, felfokozott állapotot. Már olyannak látom a másikat, amilyen valójában, de még így is szeretem, a hibáival együtt. Ekkorra már felépítettünk egy közös múltat, ami élményekkel, érzelmekkel van tele. Eljön az a pont, amikortól óvni kell a csodánkat, a parazsunkat, a köztünk kialakuló meghitt kapcsolatot.
Osztályom diákjai nagyon jól látták a családok helyzetét, elmondták, hogy oda kell figyelni a másikra, boldoggá kell tenni, hogy mi is boldogok lehessünk. Megbeszéltük GaryChapman szeretetnyelveit, amiről már itt a Ceglédi Panoráma hasábjain is volt szó. Mindannyian szeretettel működünk, az az üzemanyagunk, az tölt fel minket, hogy jól viseljük a mindennapokat, hogy legyen erőnk a terhekhez, és hogy boldogok lehessünk. A másikat úgy tudjuk szeretettel feltölteni, ha ismerjük a szeretetnyelvét, hiába segítünk neki, ha ő ölelésre vágyik, nem lesz tőle boldog. Azt kell adni a társunknak, amire vágyik és jó, ha mi is azt kapjuk tőle, ami feltölt. Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, mindig meg kell beszélni a problémákat, meg kell keresni a megoldásokat, nem szabad haragot dédelgetni a szívünkben. Ha igazán fontos a másik, akkor ezek könnyedén, maguktól menni fognak, csak akarni kell.
Azt gondolom, nagyobb azoknak a felelőssége, akiknek gyerekük van, ők már nemcsak kettejük életéről döntenek, de utódaik mindennapjait is befolyásolja a döntésük. Nem azt akarom ezzel sugallni, hogy a gyerekek érdekében mindenáron együtt kell maradni, de azt hiszem és vallom, hogy a gyerek akkor boldog, ha a családjában nő fel, ahol a szülők szeretik egymást és boldogok. A szülőknek a gyerekek érdekében őrizni kell szerelmük parazsát, meg kell menteniük a kapcsolatukat, amíg van rá mód. Ha nem működik, akkor működőképessé kell tenni, mert könnyű eldobni valamit, ami nem működik, de azt is végig kell gondolni, hogy mi marad utána. Nehéz boldogság az, ahol meg kell küzdeni a gyerekek könnyeivel, bánatával, nehéz válaszolni a gyerekeknek arra a kérdésére, hogy mért nincs otthon egyik szülője, akit szeret. Nehéz elmondani, hogyha a család a legfontosabb, akkor neki mért nincs családja.
Szomorúsággal tölt el, amikor végignézem a diákjaim vagy a gyermekeim családrajzát és azt látom, hogy tétováznak, nem tudják, hogy mit rajzoljanak és hogy. Ki kerüljön a rajzra és ki ne. Van, aki vonallal választja ketté a lapot és úgy jelképezi, hogy szétszakadt a családja, más az elmenő szülőt rá se rajzolja a lapra, megint más szülőjének új párját tartja a családjához tartozónak. Sajnos, olyat is láttam, aki csak saját magát festette a lapra, egyedül alkotja a családot.
Kedves szülők, valóban ez a boldogság? A gyereknek is egy élete van, ő is szeretne boldog lenni. Ilyen útravalóval, alappal indítjátok az életbe? Ti tudtok úgy boldogok lenni, hogy ők boldogtalanok?
Én azt szeretném kérni mindenkitől, hogy tegyen a kapcsolatáért, akkor, amikor még nem késő, hogy mindenki boldog lehessen. Egyik barátnőm mesélte, hogy a szülei az utolsó pillanatban megmentették a kapcsolatukat és ő családban nőhetett fel, azóta is hálás érte és nem győzi elégszer megköszönni.A boldogság bennünk él, nem más adja meg nekünk, sugározzuk a világ felé, a szeretteink felé, és tanuljunk a hibáinkból, az új kapcsolat is csak akkor működik, ha nem a régihez hasonlóan éljük. Minden ember más reakciót vált ki belőlünk, de mi alapjainkban csak ritkán változunk. Ahhoz, hogy boldogok lehessünk, tennünk kell valamit.
Közeleg a szeretet ünnepe, gondoljuk át, hogy lehetne még békésebb, még meghittebb, az adventi időszak alkalmas a befelé fordulásra, a lelki elmélkedésre. Keressük meg a boldogság kulcsát a szívünkben!
(A kép illusztráció)
