– Mi adta ennek nagy hírű ember- és tehetségformáló szerepét?
– Megelőlegezte a tudást: mindenkit egyformán „kezelt”, mindegy, milyen hangja és hallása volt, csak végezze becsülettel a munkáját. Én karvezető szakos voltam. Itt ért az a nevelési hatás, amelynek erkölcsi tanai mindmáig életem vezérlő alapelvei: Minden körülmények között tisztességesnek kell lenni, mindenben. És: Szolgálni, és nem tündökölni. Azután: Ízlésében nem szabad megsérteni senkit.
– Találkoztál itt Kodály Zoltánnal is.
– Szűkbeszédű, szigorú ember volt. Addig nem tárgyalt velünk, amíg nem szolmizáltunk el egy népdalt. Egyébként nem ő adta a Kodály-módszer nevet. Ádám Jenővel közösen dolgozták ki. Az a tény volt az ösztönzőjük, hogy sok a szegény gyerek, a drága hangszereket nem tudják megvenni szüleik, de van egészséges hangszalagjuk.
– Békés-Tarhos után?
– Szegedre kerültem a főiskolára ének-zene-történelem szakra. Itt ért az 1956-os forradalom. Szeretnék kiigazítani egy elterjedt vélekedést. A 12 pontot először itt fogalmazták meg a jogász- és bölcsészhallgatók, utánuk vették át a budapesti műszaki egyetemisták. 1957. január 13-án felkeresett bennünket, kollégistákat egy orosz ezredes, egy magyar tiszt, egy nyomozó és egy tolmács. Kérdezték, mondjuk el, mit akarunk. S amikor a 13. pontot közöltük: menjenek ki az országból az orosz csapatok, – tisztjük felugrott és elrohant. Egyébként szép emlékeim vannak Szegedről, főiskolások és egyetemisták sétáltak a Tisza-parton, s énekeltek, az arra járók megtapsoltak bennünket.
– Hogyan kerültél Ceglédre?
– Nővéremék ide költöztek. Sógorom, Gál István – kántortanító volt szülőfalumban – nyársapáti. Akkor Kisfaludi Melinda a tanulmányi osztályon vezetőként dolgozott, ő tájékoztatott arról, hogy énektanárt keresnek a zenei általános iskolába. 1957-től 1962-ig tanítottam ott. S 1962-ben felkértek a zeneiskola igazgatására. A Kút utcai épületet 1969. május 19-én avattuk fel. Az országban ez a zeneiskola készült olyannak, amelyet kifejezetten zeneiskolai célokra terveztek. Hamarosan Dél-Pest megye bázisiskolája lettünk.
– Szinte történelmi idő ezen a pályán: 38 évig (!) voltál igazgató. Mik voltak pedagógiai és vezetői alapelveid?
– Tág látókör, küzdeni tudás a közös célokért, felelősségvállalás, áldozathozatal és főleg empátia, emberség. Én nem vagyok művésztanár – bár többen elmondják magukról -, de nem mond ellent ennek az a hitem, hogy a pedagógia művészet. Tartalmát Comenius így fogalmazta meg: „Az iskola nem lehet más, mint az emberség műhelye.” Életem fő művének két eredményt tekintek: a zeneiskola épületét és azt az ötezer tanítványt, akiket az átadott tudásom emelt szárnyra.
– Érkezett is egy levél, ebből idézek: „ … zenét értő és szerető fiatalok generációit neveltétek fel … Életem folyamán bármilyen problémával fordultam hozzád, mindig segítő kezet nyújtottál, amit ezúton is köszönök. Szeretettel üdvözöllek: Kármán Sándor”
– Az ilyen örökül maradó hála a pedagógus igazi nagydíja.
– „Zenés” családod van.
– Feleségemmel – aki zongora-szolfézs szakos – nyugdíjazásunkig, 2000-ig egy tantestületben tanítottunk. Mindkét gyerekünk a zenei pályát választotta: Judit az ELTE ének-zene-karvezetés szakán szerzett diplomát, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán magánének szakon is. Jelenleg a zeneiskola tanára. Ágnesnek ének-zene-karvezetés és zenei könyvtár szakos diplomája van.
– Mindig derűs, nyugodt vagy.
– Szerencsés alkat vagyok. De más okai is vannak:apai örökség, ilyen környezetben nőttem fel, szerető család vesz körül, feleségem szigorú szeretettel vigyázza életmódomat, erőt és jó érzést ad sikeres pályafutásom. Soha senkit nem bántottam, engem nem lehet megsérteni, hamar megbocsájtok és felejtek… Vigyázok életvezetésemben az érzelem és az értelem összhangjára, s minden testi-lelki igénybevételt a tudatos mértéktartás szab meg. Ja és – rendszeres totózom pusztán a játék öröméért, meg kerékpáron járom a ceglédi „földkerekséget”.
– Ezért kívánjuk neked és magunknak is, hogy hitet és életörömöt hozva még sokáig kerekezz, hogy higgyük: kerek a világ.
(A pódiumbeszélgetés szerkesztett változata.)Koltói Ádám
