Mindezek elsajátítása persze hosszú folyamat, önálló és közös gyakorlással, hosszabb-rövidebb táborozásokkal tarkítva. Mi ceglédi cserkészek is belekerültünk ebbe a fantasztikus közegbe és sok mindent láttunk, tapasztaltunk.
Még ősszel láttunk meg egy hirdetést a szakágról és kapva a lehetőségen jelentkeztünk is és a következő program alkalmon már részt is vettünk. Ezen már rögtön szert tettünk némi tudásra, megtanultuk, hogy miből lehet jó gyújtós, illetve ponyvamenedékeket is megtanultunk készíteni. Bár ezen a novemberi napon az időjárás nem volt éppen kegyes velünk, hisz aznap leesett a hó, így már az első alkalmon nagy kihívásban vettünk részt, hisz hóesésben kellett tüzet rakni. Nagy örömünkre ez sikerült, így már készítettük is a gyümölcskenyerünket és a kürtöskalácsunkat, természetesen mindezt az erdő kellős közepén.Az ezt követő hétvége se volt egyszerűbb, bár itt az időjárás elemeivel annyira nem kellett megharcolnunk, csak a -8°C-os hideggel, ennek ellenére az éjszakai tájékozódást el kellett tudnunk sajátítani először elméletben, majd a sötétedés után gyakorlatba is átvittük az újonnan szerzett tudásunkat. Mivel a tűzgyújtás elengedhetetlen a vadonlakáshoz, így eleinte még csak gyakorolgattuk a forgácsok gyártását és azok meggyújtását, majd szintén megnéztük hogyan is teljesítünk valós helyzetben, amely sikerekkel zárult, hisz megtudtuk főzni a teánkat. Ha már az ember az erdőben jár, bármikor érheti baj, erre készültünk fel azzal, hogy az egyik társunk egy képzeletbeli nyílt lábszárcsont törést szenvedett. Így hát a mi kis csapatunk elkészített egy hordágyat az erdőben talált alapanyagokból és már mentettük is társunkat hősiesen.
Teltek a napok és a sok fakultatív program után tavasszal elérkezett a következő felkészítő hétvége. Immár 2 napra mehettünk belakni az erdőt. Ehhez viszont elengedhetetlen a menedék, így miután felosztottuk magunkat 2-3 fős őrsökre, neki is kezdett mindenki a saját éjszakai szállását elkészíteni. Ehhez természetes alapanyagokat használtunk, legfőképp ágakat, tűleveleket és mohát. Miután elvégeztük a menedék építés több órás feladatát, illetve a kanálfaragás tudását elsajátítottuk, neki láthattunk a jól megérdemelt vacsorának, ami nem más, mint fából faragott nyárson sült pisztráng. Miután jóízűen elfogyasztottuk vacsoránkat jó hangulatú beszélgetés következett, majd teljes szilencium. Bár nem mindenkinek, ugyanis egymást váltva történő éjjeli őrködés sem maradhat ki egy táborozásból.
Másnap reggel elkészítettük a reggeli rántottát, majd kis csoportokban sajátíthattunk el újabb ismereteket. Többek között megtanultuk a késélezés fortélyait. A növények ismeretébe is belekóstolhattunk, ezeken felül gyakorolhattuk még a ponyvamenedék építését is. Mindeközben készült az ebéd is, ami nem más volt, mint gombás nyúlragu. Nagyon finom volt és igen jól esett a sok munka után. Ezt a pihenéssel és jókedvel töltött ebédet a pakolás követte, ugyanis sajnos véget ért ez az alkalom is.
A programra eredetileg nyolc fiatal srác érkezett, akik szeretnének az erdőben minél ügyesebben boldogulni, de távozni már mint nyolc Vadonjáró külön próbával rendelkező cserkész távozott, sok új tudással és jó élményekkel gazdagodva. Ezen még mi magunk is kicsit meglepődtünk, hisz a vezetőink sem árulták el előre nekünk, hogy ez a program egy cserkész-próbatétel is volt számunkra, melyet eredményesen teljesítettünk. Természetesen, ez még nem a vége, továbbra is folytatjuk a képzést és tudásunkat tovább szeretnénk adni a ceglédi cserkészeknek is.
(a csoportképen az álló sorban középen)
144.sz. Kossuth Cserkészcsapat őrsvezetői
