Benedek Péter utódai

Június 14-én, délután a Tetz művészeti iskola régi tánctermében járt Péter bácsi. Majdnem 127 évesen, hisz június 29-én ünnepelné…
A gyerekek megajándékozták festékkel, ecsettel, új cipővel, harapnivalóval. Halkan köszönte meg a bajsza alól. Kérdezték gyermek-és ifjú koráról, családjáról, mit szeret festeni. Sosem volt bőbeszédű ember, így most is csak fél szavakkal felelt. Oldalné Gyura Irén tanárnő szerencsére ott volt mellette (szakdolgozatát Benedek Péter művészetéből írta), kiegészítette, ahol kellett. A múltidézés után csapatok, szekciók alakultak: a kézművesek asztalán Bálintné Valika néni segített, másutt íves lapon jelent meg a művésszel való találkozás szén és pasztell technikával. Színes tusrajzok finom részletei bontakoztak ki Szász Sára néni segédletével, a legvagányabb módszernek a stenciltechnikával készült Benedek portré ígérkezett. Néhányan voltak a bátrak, kik tónust redukáltak, szikével vágták a sablont, majd az utca ecsetjével, a festékszóró spray-vel alakították ki a különös arcképeket. Az elkészült munkák értékelése után a Selyem utcai emléktáblát koszorúztuk meg, mely alig látszik a ráhajló faágaktól, éppen csak észrevehető.
Ünnepség után, a „parasztfestő” Tóth István fotóművésztől ajándékba kapott portréjával a biciklim csomagtartójában a Táncsics iskola felé indultam. Gondoltam megnézem, hogy elkészült–e a nagy mű a tornaterem falán. A Közösségi Múzeum kiállításairól ismert Varényi István, Kiss Gábor és Bojtos Ádám munkája a steet artos, lendületes stílusával már februárban megtetszett. Különös képzettársításai, oldott színkezelése kapcsán azt a kijelentést tettem Rimóczi Gábor igazgató úrnak, hogy nagy kincs birtokába jutottak. Ez kép a környék legnagyobb és legjobb murális alkotása, ráadásul korunk „népművészetnek”, a graffitinek egy iskolás gyerekek számára adaptált formája, mely lehetőséget teremt a vizuális kultúra ezen újabb jelenségének tanítására is. Jó példa, hogy felkérésre, az iskolával egyeztetve dolgoztak az alkotók, pedig a „writereknél” ez a legkevésbé sem szokásos. Bizonyíték, hogy a festőművészetnek vannak olyan területei, melyek a XIX századi piktúrához hasonlóan közösségi élménnyel tudnak megajándékozni. A zene, az alföldi táj, a víz jelenségeinek szellemes újrafogalmazása hasonló, mint ahogy Benedek Péter alakította sajátjává azokat a témákat, melyeket a magyar századfordulós festészet paraszti ihletésű alkotásai már felvetettek. Benedek megélt, őszinte, egyszerű fogalmazása természetesen ellentétes a nagy falkép dekoratív szemléletével, de utóbbinak erénye az összefogottság, mely csoportos alkotás és a nagy felület miatt nehezített. A fal legmagasabb részei 7 méteresek, abban a magasságban festeni komoly kihívás, csak speciális eszközök, állványok segítségével lehetséges. Talán emiatt nem sikerült a csapatnak az eresz alatti részt elkészíteni. Mondanom sem kell, mennyire várjuk a befejezést…
A Benedek Péter Rajzkör tagjai ezen a nyáron is a Tiszti Klub elől indulnak, péntekenként öt órakor Cegléd épületeit, a táj szépségeit festeni és rajzolni. Szívesen várjuk az érdeklődőket!
P. Rónai Gábor