Tokió után 12 évnek kellett eltelnie, hogy a montreali olimpiát ceglédi résztvevő személyén keresztül elemezhessük. Volt okunk rá, mivel Pákozdi László (1951 – 2015) révén fokozott érdeklődéssel figyelhettük az ökölvívó versenyeket. A helyszíni eseményeket anno, egy Kanadában élő egykori ceglédi atléta, Fehérdy Iván tudósításaiból is követhettük. A volt CVSE atléta részt vett az Olimpiai Szervező Bizottság munkájában és számtalan írásában taglalta a „Népsportban” és más lapokban kinti tapasztalatait. (Megjegyezzük, hogy Fehérdy Iván (87) jó egészségnek örvend és máig tartja vele a baráti kapcsolatot régi klubtársa Ócsai Károly a helyi sporttörténeti bizottság egyik alapítója.)
Pákozdi László Cegléden született, régi ökölvívó dinasztia tagja, felmenői és családtagjai között többen a ringben mutatták be tudásukat, szórakoztatták a bokszolást kedvelő ceglédieket. A „mi fiúnk” az 1976-os olimpia előtt robbant be az élvonalba, miután 1974-ben már a Bp. honvéd SE bajnokcsapatának tagja. A válogatott újoncaként még ebben az évben amerikai túrán vett részt és Clevelandban hatalmas meglepetésre legyőzte a nehézsúlyban világbajnoki ezüstérmes kubai Marvin Stinsont. A fényes siker után az USA-ban tett túrán a magyar válogatott új sztárját ajnározták a szakmai berkekben.
Az olimpián biztos tagja lett a magyar csapatnak, miután az előolimpiai versenyeken Írországban és Skóciában is legyőzte ellenfelét. Sajnos azonban mindez az olimpián nem sikerült, miután az első fordulóban legyőzte a nigériai ellenfelét, de utána az NSZK-beli Hussingtól vereséget szenvedett és kiesett a további küzdelmekből. A német a végén bronzérmet nyert Montrealban.
1980-ban Moszkvában rendezték meg az immár XXII. Nyári Olimpiai Játékokat. A krónika egy Cegléden született sportoló indulását rögzíti. Zalai Gábor (1953-) a MAHART SE vitorlázó szakosztályának versenyzőjeként érte el a szép sikert. Nehéz lenne feltételezni, hogy ebben a szép vízi sportágban szülővárosában bontogatta szárnyait, de így is siker a 470-es hajóosztályban elért 11. helyezés, párban Fundák Györggyel.
Négy évvel később 1984-ben a magyarok bojkottálták a Los Angelesi olimpiát. Sok felkészült és reményekkel teli magyar sportoló esélyesként készült a versenyekre. Köztük volt a ceglédi születésű súlyemelő Romhányi László (1963-2013) is, aki ekkor, súlycsoportja országos csúcstartója volt szakításban.
Született azonban 1984-ben egy paralimpiai siker Pálinkás László (1959-) részéről, aki New Yorkban tagja volt az aranyérmet nyerő magyar 4×50 méteres úszó vegyesváltónak. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1956-ban döntött arról, hogy 1960-tól kezdődően megrendezik négyévente a paralimpiai versenyeket, de a klasszikus olimpiai versenyek évében és helyszínén csak 1988 óta megszokott. A New Yorki „Fáklya Világjátékok”-at utólag olimpiai eseménynek rangjára emelték.
Pálinkás László a CVSE-ben nevelkedett úszó- és vízilabdázó volt, később kapcsolódott a Koller István vezette fővárosi mozgássérülteket összefogó közösséghez. Az 1984-es versenyeken a 4×50 méteres gyorsváltóban is bajnoki címet vívott ki a magyar váltó, de mivel a célba elsőként érkező magyar úszónak a medence falat érése után a medencébe ugráltak örömükben – ami szabálytalan – kizárták őket a versenyből…
A példa értékű munkát végző Pálinkás László 1988-ban is tagja volt a magyar paralimpiai csapatnak, de szereplésüket már nem kísérte a korábbihoz hasonló nagy siker. A ceglédi tanár és lelkes edző a 100 méteres gyorsúszásban a 7., a 200 méteres vegyes úszásban pedig a 8. helyen végzett.
A Szöuli Olimpián először szerepelt a versenyszámok között az Ázsiában „őshonos” asztalitenisz. A magyar olimpiai csapatnak tagja volt Cegléd büszkesége Harczi Zsolt (1967 –), aki a CVSE-ben nevelkedett és a klub színeiben érte el sportpályafutása legnagyobb sikereit. Zsolt remekül helytállt a kvalifikációs vetélkedéseken, annak köszönhette a küldetését. Az olimpián azonban rendre az ázsiai ellenfelekkel került szembe, ellenük azonban már akkor sem volt az európaiaknak sok esélyük.
Harczi Zsolt mellett egy másik Cegléden feltűnt tehetség Bódi Jenő (1963 -) birkózó is bemutatkozott Szöulban. A nagykőrösi születésű, Jászkarajenőn gyerekeskedő, majd szüleivel Cegléden élő kis Bódi gyerek Kenéz Béla edző kezei között ismerkedett meg a sportág alapjaival. Később a fővárosban igazolta „őstehetségét” és 1988-ban frissen nyert Európa-bajnoki cím birtokában utazott Szöulba, ahol a kötöttfogásúak 62 kg-os mezőnyében két győzelem után szembe találkozott a hazai elfogultságot minden áron igazolni szándékozó versenybírók manipulációival. Végül a bronzcsatában alulmaradt és a IV. helyen végzett.
Négy évvel később Barcelonában sem volt több szerencséje Bódi Jenőnek az olimpián. Kísérte Szöul kalandos eseménysora, annyiban más színezetben, hogy itt a hazai pálya előnye nem volt vitatható a mi bajnokunk kárára. Az idehaza a Bp. Spartacus színeiben versenyző elismert kiválósága volt a nemzetközi mezőnynek. Fejlődését és kimagasló tudásszintjét nagyban köszönheti az ugyancsak ceglédi nevelésű Európa-bajnok Sipos Árpáddal vívott csatájának. Utóbbi sajnos olimpiai élményekkel nem gazdagodhatott, sérülései miatt maradt ezekről távol.
Visszatérve Bódi barcelonai szereplésére, a dobogó felé „törtetve” Jenő a török világbajnoki ezüstérmessel került szembe, akit „adminisztrációs” segédlettel juttattak a döntőbe. Bódi Jenő a bronzmérkőzésen nem bírt a kubai ellenfelével szemben és az V. helyen végzett.
1992 után rövidebb szünet következett a ceglédi sportolók olimpiai szereplését illetően. Az újabb sikerek a XXI. század küszöbén, 2000-ben folytatódnak. A ceglédi olimpikonok relikviái a Ceglédi Sportmúzeumban tekinthetőek meg.
Magyar László
