Nehéz szívvel vettem kézbe a tollat. Értesítettek, de nem akartam elhinni! Tudom, persze, hogy tudom… születésünktől meg vannak számlálva a napjaink. Kegyetlen igazság! Végleg elköszönt tőlünk Bátor Ferenc nyugállományú dandártábornok.
Parancsnokként köztiszteletnek örvendett Cegléden, és hadseregszerte. Rendfokozati tekintélyét növelte a beosztásában végzett vezetői munkájának elismertsége. Nem kellett elvárnia, hogy külön tiszteljék. Tevékenysége, példamutatása alapján becsülték katona beosztottjai, és a polgári dolgozók.
Magas szintű katonai tudását jól, eredményesen kamatoztatta parancsnoki beosztásában. Nem napi intézkedésekkel, hanem előrelátó döntésekkel vezetett. Beszámoltatások, ellenőrzések során magas követelményt támasztott.
Katonaember volt, aki az alárendeltjeiben is meglátta az embert. Ha kellett, akkor még a lehetőségei végső határáig is elment, hogy segítsen. Fontosnak tartotta a jó munka- és személyes kapcsolatok állandó fenntartását, erősítését. Korábbi munkatársait még magas beosztásában is megismerte. Tette ezt magától értetődő természetességgel.
Hús-vér ember volt, lehettek hibái, azonban ezek soha nem befolyásolták lényegesen vezetői munkáját. Közvetlen, alapvetően optimista, derűs alaptermészete jó hatással volt környezetére.
Végtelenül becsületes volt! Neki az írott, a szóban elhangzott ígéret szent dolog volt. Miután becsapottnak érezte magát, lemondott beosztásáról, ígéretesen szép katonai pályájáról. Ritka, szokatlan, bátor tett volt. Mindenki szégyenteljes dolognak tartotta a Neki megítélt nyugdíj mértékét.
Mintegy kárpótlásként, nyugdíjasként is megbecsülést kapott a polgári életben. Felkérték alpolgármesteri feladatra, amelyet elvállalt, és társadalmi munkában igen eredményesen végzett.
Mindig szívügye volt a családon belüli szerető kapcsolatok ápolása. Betegsége Tőlük, és Tőlünk is elvette.
Végső elköszönéskor szokás mondani, hogy a szeretett halott emlékét kegyelettel megőrzik. Gondolom, sokak nevében írhatom, Mi nem fogadkozunk!
Míg mi élünk, velünk együtt lesz Bátor Ferenc nyugállományú dandártábornok!
Nyugodjon békében!
Kocsis István nyá. ezredes
Az én parancsnokom is volt Marcaliban. Az írás a tökéletes valóságot írta le róla! R.I.P.