Bereczky Örs a Cegléd-Felszegi Református Gyülekezet lelkésze írt cikket, párhuzamot vonva az ’56-os ceglédi ünnep egyik programja, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar koncertje iránti érdektelenség és az istentiszteletek alacsony látogatottsága között.
„Felfedeztem egy összefüggést a szimfonikus zenekarok és a református istentisztelet között. Elmagyarázom az alábbiakban.
Most van ’56 hatvanadik évfordulója. Az Önkormányzat igazán igényes, kiváló műsorfolyamot szerkesztett össze az egész hétre. Október 23-ára, vasárnap estére meghívták a Szolnoki Szimfonikusokat, hogy játsszák el nekünk Saint-Saens 3. c-moll “orgona”-szimfóniáját, emelendő az ünnep komolyságát. Cegléden van színházterem, kicsit kopottas, kicsit mozognak a székek; de valódi színházterem, ilyen események befogadására tökéletesen alkalmas.
A zenekar annak rendje és módja szerint el is jött. Szépen játszottak, a vége és az eleje is egészen megrendítő volt a számomra. Az orgona és a négykezes zongora jelentőségét én nem láttam át, ez zenei faragatlanságomat jelzi. Azt laikusként is láttam, hogy nagyszerű az előadás.
Igen ám, de a kb. 500 főnyi nézőtéren talán 200-an voltunk. A zenészek a színpadon vagy 60-an. Az egyik szervező elkeseredetten mondta nekem a végén: hát mit találjunk még ki, hogy többen jöjjenek? Ingyen is volt, szép is volt, csak 50 perc volt az egész darab.. Ki hibázott?
Mi a három gyermekünkkel ültünk be a koncertre. Az óvodás 5 perccel a vége előtt egyszer rákérdezett, hogy mikor várható a vége. Valamit odamordultam neki, mert a zenében emelkedett a feszültség, mire jobban figyeltem volna Márira, már vége is volt az egésznek. Szóval: kibírható volt gyerekeknek is, még egy óvodásnak is. Minden délután tömve van a zeneiskola gyerekkel, látható, hogy fontos a zenetanulás a szülőknek. És a zenehallgatás? Nem azért tanulunk zenét, hogy értsük és műveljük?A zenekar kedves volt, a nagy zenekar a színpadon érdekes, a zene változatos, követhető; az egész csak 50 perces. Mit kellett volna csináljon a zenekar, hogy vonzóbb legyen? Fürdőruhában kellett volna megjelenjenek a nagybőgősök? Kivonatot kellett volna írni a szimfóniából, csak utalva az egyes részekre, nem kifejtve a mondanivalót, gyorsabban felépítve a hangzásokat?
Nem, szó sincs róla. Senki nem hibázott. Most ennyire van igény, nem tudunk mit tenni. És most jön a párhuzam.
Olyan sokszor hallgattam már meg, hogy az egyház nem elég vonzó, és ezért veszítjük el a híveinket. Erős kétségeim vannak az ügyet illetően. Kétségtelen, hogy a közösségeink egy része taszító, és biztos, hogy ezen változtatni kellene. Ezt elfogadom. De az egyház “vonzó” nem tud lenni. Ezzel a jelzővel van gondom. Akármennyire is ügyesen becsalogatunk valakit az istentiszteletre, ott végig kell ülni 50 percet. Azon belül oda kell figyelni és meg kell érteni a 15-20 perces igehirdetést, melynek témái között van a bűnbánat (elég kellemetlen), kísérletek Isten jellemzésére (elég rázós), és az egésznek az az igénye, hogy az igazságot, a végső igazságot dicséri-keresi-imádja (elég húzós). Ezekből nem tudunk engedni, ettől istentisztelet az istentisztelet. Ez sosem “kellemes” meg “vonzó”. Más jelzők kellenek: “szükséges” vagy “szép” meg “Lélekkel teli”. És egyáltalán, ahhoz nagy bizalom (vagy valami kényszer) kell, hogy az ember beüljön az istentiszteletre, a közösség iránti bizalom, és szomjúság az igazság iránt.
Szegény szimfonikusok! Nem nagyon tudnak újítani a műsoron. Ami azt illeti, mi se sokat. Aki bújt, bújt; aki nem, nem.”
Bereczky Örs református lelkész
