Hosszú koporsó alakú árkok, ásóval dolgozó munkások, a gödrök szélén gondosan megtisztított cserép- és csontdarabok – ez látható a 4-es út vonalán Albertirsa magasságában, ahol régészeti feltárások zajlanak a majdani M4-es autópálya új nyomvonalán. Rajna András régésszel, a szentendrei Ferenczy Múzeumi központ régészeti főosztályának vezetőjével beszélgettünk a jelenlegi munkáról és a korábbi értékes ceglédi leletekről.
– Most még nincsenek új, izgalmas eredmények, mert egyelőre az előkészítő fázisok zajlanak, próbafeltárásokat végzünk – számolt be Rajna András, mint a területileg illetékes Ferenczy Múzeumi Központ munkatársa. – Ebben a stádiumban a markolókkal húzott árkokban lévő objektumokat vizsgáljuk meg, amelyről térkép és szöveges elemzés is készül. Az eredmények alapján készül végleges feltárási terv arról, hogy melyek azok a területek, amelyeket érdemes alaposabban feltárni, kutatni.
– Legjobb esetben mire lehet számítani?– Elég széles területről van szó, ami több tucat hektárnyi területet jelent. De a korábbi környéken végzett munkákból tudjuk, hogy körülbelül mi várható. Ezen az ásatási területen korábban szántáskor kerültek elő cseréptöredékek, ennek alapján került kiválasztásra a próbaásatás helyszíne is. Az is tudható, hogy ez a környék már a neolitikumtól kedvelt és lakott terület volt a történelem során, a jelenlegi 4-es főút pedig ősidők óta kereskedelmi útvonalnak számított. Emiatt az őskortól napjainkig számos érdekes leletet várunk. Talán ismert az olvasók előtt is, hogy a 2000-es évek elején a főút ceglédi szakaszának kiszélesítésekor találtuk a híres leletet, amelyben az anya és két gyermeke a kemencében bújt el a tatárok elől, akik végül rájuk gyújtották a házat. Itt számos különösen értékes és ritkaságszámba menő lelet került elő, például az egyházi szertartásokhoz használt ostyasütő. A ceglédi árpád-kori települések mellett a szarmata települések jelenlétére utaló jelek is vannak. Mint ahogy az egész Alföldön nyomokat hagyott ez a rómaiak által beletelepített határőr nép. Már most a próbaásatás elején a szondaárkok egyikében is találtunk szamata sírt. Igaz bolygatott volt már, minden bizonnyal már a temetés után nem sokkal feltörték és kirabolták az értéktárgyakat.
– Gondolom izgalmas feladat lehet, hogy bármikor előbukkanhat a történelem egy darabkája a föld mélyéről…– Természetesen ez nagyon izgalmas feladat, de egyelőre inkább emberpróbáló munka. Különösen, hogy elvileg az ásatásoknak megfelelő időszak tavasztól őszig tart, de itt késő ősszel kellett elkezdeni a munkát, ami április végéig tart majd. Az időjárás, már most is próbára tesz minket. Amikor majd a részletes feltárásra kerül sor jövő évben, akkor válik igazán izgalmassá, hiszen nemcsak egy-egy falrészletet látunk majd, de nagyobb területen összefüggő, akár falurészletet is tanulmányozhatunk. Ez új adalékokat adhat, majd Cegléd és környéke történelmének és az adott korban itt élő emberek életmódjának megismeréséhez. Egyébként a kiásott értékek a ceglédi múzeum raktárába kerül majd lajtromba és néhány év múlva a munka végeztével szeretnénk bemutatni a tudományos eredményeket és a tárgyakat egy kiállításon a közönségnek.
– Önnek személyesen mi volt a legfontosabb régészeti lelete pályafutása során?
– A kétezres évek elején kaptam meg a diplomámat, így az első munkáim egyike éppen a már említett ceglédi feltárás volt. Ezért személyesen is kötődöm a cegléd-bürgeház dűlői lelethez. Nem felejtem el, amikor kollégám kiabált, hogy menjünk gyorsan, mert találtak egy kemencét benne egy anya és két gyermekének csontvázával. Futottunk! A másik szintén egyedülálló leletet Bugyi község térségében találtuk egy honfoglalás kori sírban. A tarsolylemezből, ami ott feküdt talán ha 20 darab van az egész Kárpát-medencében. Utoljára évtizedekkel ezelőtt találtak egy ilyen különlegességet….
Bővebben a 2005-ös ceglédi ásatás eredményeiről: http://sirasok.blog.hu/2010/
Fotók: Kisfaludi István
