Egyetlen nő, s megannyi szerep. A nő az otthon, a puha fészek, a lágyság, a vigasztalás, a gondoskodás, a végzet asszonya, a beszélgetőtárs, az összetartó erő és még hosszan sorolhatnám. De mi történik a bennünk lévő nővel, ha véget ér a házasságunk, ha egyedül maradunk a gyermekeinkkel? Erről kérdeztem meg olyan hölgyeket, akik elváltak, ennek ellenére vagy pont ezért egytől egyig szépek, igényesek, ápoltak és ízig-vérig nők.
-Hogyan hatott a nőiességedre a válás?- kérdeztem néhány hölgytől és a következő válaszokat kaptam:
-Negatívan hatott. Az önbizalmam a pince mélyén volt, senkinek éreztem magam, aki mindent elront. 2-3 év kellett ahhoz, hogy becsülni tudjam önmagam. Persze ehhez kellett a külső visszacsatolás is.
-Nekem inkább a házasságom alatt volt önbizalomhiányom, ami nagyon kihatott a nőiességemre, mivel megcsalt a volt párom és rajtakaptam egy-két fura dolgon! Amikor különváltunk inkább felszabadultabb voltam, de az önbizalmam mostanra, több mint 4 év után jött vissza!
-A kapcsolatunk idején se volt önbizalmam, de most, hogy egyedül maradtam, nullának érzem magam.
-Először szörnyű volt, hogy a comb hosszúsága határozza meg az ember belső értékét.
Miután jól kidühöngtem magam, úgy gondoltam, elég szegénységi bizonyítvány ez a volt férjem részéről, és inkább külön éljünk, mint hogy az állandó nemtetszését fejezze ki irányomban. Mert aki szeret, úgy szeret, ahogy vagy és nem olyannak amilyennek elképzelt. Nem volt egyszerű jól érezni magam a bőrömben, de a gyerekeim őszintesége erőt adott hozzá. Úgy gondolom, nem annak kell megfelelni, aki tulajdonképpen nem is szeret, hanem annak, aki feltétel nélkül szeret.
-A nőiességem teljesen lerombolódott a házasságomban. Azóta azt mondják, kivirultam, ragyogok, mint régen. Én magam pont az ellenkezőjét éreztem az elején. Azt, hogy nem vagyok érdemes senki figyelmére, mert kudarcot vallottam. A férjem is ezt hitette el velem, hogy két gyerekkel 40 évesen mit is akarok?! Ő nem küzdött értem és a családjáért. Most kezdek újra hinni, de nagyon nehéz egy ekkora ütés után… A másik érzés a bizalmatlanság… Belém égett, hogy ne bízzak!
-Én úgy érzem, válás után lettem igazán nő. Válás után volt egy ötéves kapcsolatom, ahol nem anyaként kezelt az akkori párom, hanem mint egy egyenrangú nőt! A válás nálam nem változtatta meg az identitásom. Nő maradtam és férfi társra vágyom!
Sokféle válasz, sokféle vélemény, mégis van benne hasonlóság. Senkit nem hagyott érintetlenül az, hogy felbomlott a házassági kapcsolata. Én magam is a válásom után lettem igazi nő. Az alábbi tapasztalatokkal azoknak a nőknek szeretnék üzenni, akik kilátástalannak látják a helyzetüket!
- A nőiességed nem egy másik embertől függ! Azért mert vele nem tudtál kiteljesedni, vagy nem olyannak látott, amilyennek te szeretted volna, hogy lásson, még nem vagy kevésbé értékes! Nézz a tükörbe! Nem tetszik, amit látsz? Változtass rajta! Tetszik? Akkor pedig fogadd el, hogy más felé visz az utatok. Nem vagy kevés! Nem vagy értéktelen!
- Tölts minél több időt a gyerekeiddel! Szükségetek van egymásra! Játsszatok, beszélgessetek, csináljatok közös programokat! Sírhattok is együtt, de alapvetően ne ez legyen a jellemző. Jó, ha a gyereked tudja, hogy neked is fáj, de fontos, hogy tudjon belőled erőt meríteni.
- Mozogj minden nap! Ha csak arra van időd, sétálj, ha megengedheted magadnak, tornázz, sportolj, akár otthon, akár edzőteremben! Nemcsak a tested tartod vele karban, – ami valljuk be, nem utolsó szempont, – de endorfint és szerotonint is termel az agyad, ami fájdalomcsillapító és hangulatjavító hatással bír. (Természetesen számos pozitív hatása is van a mozgásnak, amire most nem térnék ki.)
- Beszéld ki magadból a fájdalmat! Nem vagy egyedül, akkor sem, ha úgy érzed, rád szakadt a világ összes problémája. A családod, a barátaid, hasonló élethelyzetet megélt nőtársaid, szakemberek, pszichológusok, lelkipásztorok mindannyian a segítségedre lehetnek! Ne fojtsd el! Ne zárkózz be! Oldd fel azt, ami fáj!
- Csinálj olyan dolgokat, amik feltöltenek! Hallgass zenét! Kirándulj! Találkozz a barátaiddal! Menj társaságba! Olvass! Írd ki a fájdalmad! Rajzolj! Menj színházba, koncertre, vagy bárhová! Egy a lényeg, töltsd fel magad!
- Ne foglalkozz az exed életével! Már csak a gyerekeid édesapja, ezt fogadd el, és ne figyeld minden lépését! Felesleges! Új életet kell kezdened, melyben boldog leszel!
- Tanulj a múltban elkövetett hibáidból! A fájdalom, sokszor arra késztet, hogy számot vess, hogy átgondold azt, hogy mi történt eddig és ennek mi az oka.
- A saját boldogságod nem külső személytől függ, egyedül te vagy érte a felelős! Ne feledd, minden elmúlik, a jó és a rossz egyaránt! Állj fel a padlóról, húzd ki magad és légy boldog!
Kis Erzsébet
