A Sors különös ajándéka folytán részese voltam s lehetek olyan felfedezéseknek, ami nem is tartozna a szűkebben vett hivatásomhoz. Szalkai Miklós: Mérlegen (1993) vagy Kiskun Farkas László: Tegnapi ének (1995) kötetek szerkesztése és menedzselése sok energiát kívánt tőlem, de megérte. Bár ez nem anyagi kérdés: a jó ügyekért mindig tenni kell! És most megint az élet kínált nekem új feladatot. Egy 6. osztályos kislány, Szabó Sarolt olyan érett verseket és mély gondolatokat sorakoztat a francia kockásfüzetbe írogatott verseiben, hogy oda kell figyelni! Semmiféle koravénség még sincs benne, a hozzátartozók hajszolása sem kell neki, hanem ha jön a hangulat/ihlet – veszi a tollat, és írni kezd. Olyankor csak ír és írt is már remek verseket.
Nem a diszkó, a cset, meg más veszélyek örvényei irányában sodródik, hanem értéket igyekszik már most teremteni. Verseket ír. Ezek az írások nem áthallások, nem mintha távol állna tőle a mese vagy az irodalom világa, de a saját észleléseire és érzelmi tapasztalataira hagyatkozik. A természet, gyermeki világához kötődő állatok, a család bársonyos melegének vágya és igénye minden ellentétes tapasztalata ellenére is – az érzelmi gazdagság kitárásával jelenik meg nála.
A tehetség és készség nagy dolog, pláne az anyanyelvet is érintő művészetben, a lírában. Lehet ugyan barokkos mondatokban leírni érzéseket, élményeket, de tömören és érthetően azokat megírni – az, bizony tehetség dolga. Innen van a szülőknek, nevelőknek is a plusz feladata, hogy egy lehetséges kis Psziché el ne kallódjon nemtörődömségünk miatt. A tehetség valójában égi ajándék. A talentumokról szóló bibliai példabeszéd ebben az esetben is aktuális, egyben a kis költőnő és a vele, s irányában felelős felnőtteknek szép s komoly küldetése – ennek az út egyengetése.
Csak ízelítőképpen néhány versrészlet álljon bizonyítékul, hogy valóban „talentumos leányka” állt elénk, akinek voltak olyan események rövidke életében, amelyek akár rossz irányba is hangolhatták volna. De nem történt meg, mert a családban mindig volt segítő kéz, s mindig felemelte őt. Persze, mint minden az életben – szerencse dolga is, de a szerencse csak megfelelő lelkülettel és sok munkával tud hozzánk szegődni.
*
Ízelítőképpen verscímek: Jön a tavasz, Háziállatok, Szülinapos dal, Tökéletes nagyapa, Igazi tájkép, Szeretet, Hűvös őszi levelek stb. A természet titkainak fürkészése, a szeretet szomjazása – szinte felnőtt illendőséggel, már-már felnőtté varázsolja a kis Sárit. Ismeri a hálát és tiszteli a felnőtteket, a nagymamit is:
Oly sugárzó vagy most éppen
Mint sok-sok hullócsillag az égen.
Oly lágy vagy, mint a táncoló szél,
S azt kívánom neked, hogy minden ember
ismerje Manyi Mamát, amíg csak él!
Hol a tavasz, hol az ősz érinti meg, mint azt a következő sorokban:
Mikor eljött az őszi idő,
Éreztem az ajkamon,
Itt van bizony a hűvös idő,
Hisz’ levelek szaladgálnak a talajon.
A zord napok és a hosszú tél azután megjön a tavasz:
Ott van például a szöcske,
Épp iszik, de könnyebb dolga is lenne,
Hogyha a két szöcskegyerek nem szökne meg
Folyton előle.
De a gyermeklélek minden vágya és epekedése és bölcsessége megjelenik „Az igazi boldogság”-ban:
Anyukámnak nincs sok
boldogság az életében,
No de mondtam már neki,
a pénz nem minden.
Az élet is boldogság,
És a szeretet, meg a bátorság.
Ha hasznosan töltjük időnket,
még jól is szórakozhatunk,
hisz’ nem vén mormoták vagyunk.
A munka is lehet boldogság,
ha jól állunk hozzá,
Hiszen az életünket csak ezzel tehetjük boldoggá!
Milyen meglepő s érett gondolkodás tűnik szemünkbe soraiból. Legyen szép és tartalmas a fejlődése; a művészi ambíciói meg ne fogyjanak el, mert akkor majd a próbatevő élet szorításait is jobban viseli. Kimondva kimondatlanul mindig legyen vele az Örökkévaló, persze ha ő is akarja…
ESDÉ
