Megalázó feltételek, túl sok politika, személyes érdekek vezérelte mindennapok és a tisztességes megoldások hiánya – többek közt erre hivatkozva mondott le elnökségi tagságáról a legeredményesebb aktív magyar dzsúdós. Ungvári Miklós levelének minden bizonnyal lesz visszhangja, főként, hogy információink szerint a közeljövőben mások is követhetik lépését.
Már az elhíresült ceglédi dzsúdóközpont kapcsán kiderült, hogy komoly bizalmi válsággal küzd a Magyar Judo Szövetség vezetősége, különös tekintettel annak elnökére. Ám egészen mostanáig nem volt senki, aki nyíltan ki merte volna jelenteni, hogy képtelen tovább szerepet vállalni a Dr. Tóth László irányítása alatt működő szövetség vezetésében.
A hallgatást talán a legváratlanabb személy törte meg, ugyanakkor nem vitás, hogy olyan valaki, akinek a szavát nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ungvári Miklós a sportág legeredményesebb aktív hazai versenyzője, a londoni olimpia ezüstérmese, háromszoros világbajnoki bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok és hétszeres magyar bajnok, egyszóval a magyar dzsúdósport történetének egyik legjelentősebb alakja.
Ungvári fellépése azért figyelemreméltó, mert mindeddig kifejezetten kerülte a véleménynyilvánítást, még a dzsúdóközpont ügyében sem akart megszólalni, talán mert versenyzőként ezt nem gondolta feladatának.
Most viszont nála is betelt a pohár, és egy őszinte hangú, igen kritikus levélben lemondott a szövetség elnökségében meglévő tagságáról. Döntése legfőbb – sőt lényegében egyetlen okaként – az elnök személyét nevezte meg. A levelet információink szerint Nagy András sportigazgató olvasta fel az ülésen. A szövegét változatlan formában közöljük:
Tisztelt Elnökség!
Sokféle várakozás előzte meg a mai döntésemet. Egyesek úgy gondolták, hogy mint sokan mások, én is beadom a derekam és elfogadok minden megalázó feltételt. Az egyszerű emberek pedig, akiktől nagyon-nagyon sok üzenetet, e-mailt, faxot, levelet, telefonhívást kaptam, azt mondták: Te ennél több vagy.
Úgy döntöttem végül is, hogy nem a politika mellé, hanem az emberek mellé állok és nem engedek a nyomásnak. Nem lehet, hogy szeretett sportunkat politikai döntések diktálják, hogy sorra személyes érdekek vezéreljék minden napjainkat. Nem szabadna engednem, hogy az érzelmeim vezéreljenek, de a lelkemet ebbe is bele tettem, mint mindig mindenbe. Nem lehet a sportembereket játéknak tekinteni. Ez a meggyőződésem. Alap elvárás lenne egy szövetség elnökétől, hogy tekintéllyel és felelősséggel irányítsa a judo szövetséget, de a valóság mást tükröz.
Sokáig hezitáltam, hogy hogyan döntsek egy ilyen helyzetben. Nem könnyű ezt a döntést meghozni, hiszen egész életemen át a magyar cselgáncscsaládomért küzdöttem. Mindig példaértékű viselkedést mutattam és megmutattam a világnak,hogy igenis mi magyarok képesek vagyunk mindent elérni.
A kettőnk közötti konzultáció arról győzött meg, hogy az elnök úr a nem tisztességes megoldás híve és nem vállalja a felelősséget.
Ennek tudatában döntöttem úgy, ahogy döntöttem. Úgy gondolom, hogy ilyen szellemben és bizalmatlanságban, nem lehet további együttműködést folytatni.
Meggyőződésem, hogy, van idő átgondolni, hogy milyen programmal és milyen módon kívánja Tóth László irányítani a továbbiakban a judo szövetséget. Remélhetőleg ez a jövőben stabilabb és kiszámíthatóbb lesz és a szövetség tisztessége megmarad.
Mindezekért tehát benyújtom lemondásomat, mint elnökségi tagságomról és a vele járuló kötelezettségeimről a Magyar Judo Szövetség felé.
Végül, befejezésképpen szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik mindig mellettem álltak és bizalmat szavaztak nekem mint elnökségi tag.
Sportbaráti Tisztelettel,
Ungvári Miklós
