A Lőrinczek. Rettegett páros a birkózó szőnyegek világában. Tartanak tőlük, nem véletlenül. Nagy éremhalmozók, és a család ráadásul duplázott Újvidéken. Viktornak arany, Tamásnak bronz. Talán jobban örülnek egymás sikereinek, mint a sajátjuknak. Csak tartsanak ki Tokióig, az olimpiáig. Tomi ez ügyben óvatos duhaj, Viktor eltökélt: mindketten ott lesznek a japán fővárosban – a szőnyegen. Legyen így.
Szöcsi. Bravúr és hiányérzet
Lőrincz Tamás, a báty nagy fába vágta a fejszéjét, amikor végleg döntött: szakít a gyötrő fogyasztásokkal, felfelé ugrik kettőt, a 66 kilót a háta mögött hagyja, és 75-ben csapja szét a világot. Első világversenyén az új súlycsoportjában mindjárt a dobogóra állt. Már megnézte párszor a megszerzett bronzérmet, csak az a kérdés, mennyire szépen csillog ez a bronz:
– Nagyon szépen csillog – mosolyodott el Szöcsi, immár Budapesten, miután aludt egyet-kettőt a sikerre. – Úgy gondolom, hogy minden, ami a riói olimpia után jön, az már hab a tortán. Volt egy olyan tíz évem – a 66 kilós időszakról beszélek -, amikor sok mindent elértem, és úgy mentem neki a következő négy évnek, hogy bármi jó, ami ezentúl történik velem, már tényleg csak az a bizonyos hab lesz a pályafutásomban. Persze, túlzás a négy év, mert mostanság csak egy évre gondolkodom előre. Kettős érzéseim vannak Újvidék kapcsán, hiszen nagyon boldog vagyok, kemény ellenfeleket tudtam legyőzni, másrészt viszont úgy érzem, hogy valami még bennem maradt.
Viktorról. A Lőrincz-„klán” összeáll
-Kijárt neki ez az aranyérem, de ezt nem ajándékba kapta, tényleg annyira jó formában volt, hogy nem tudtam elképzelni, megállíthatja-e valaki aznap. Minden meccsét megelőzően vele melegítettem, és hát, a döntője előtt – miután véget ért a mi eredményhirdetésünk -, szaladtam segíteni neki a bemelegítésben, mert jött Viktor aranymeccse a török ellen. Nagyon tudjuk motiválni egymást, szinte váltva jártunk fel a szőnyegre a versenyen, mindig egy levegőpacsival gratuláltunk egymásnak, aztán sajnos, nekem a döntőbe jutásnál megállt a busz, de ő végigverte Európát, ami legalább akkora öröm, mintha én nyertem volna. Nagyon kegyetlen stílusa van, sajnálom is egy kicsit az ellenfeleit olykor – tette hozzá kajánul Tomi.
A megerősítések
-Kaptam visszajelzést arra nézve, hogy van keresnivalóm a 75 kilósok között, hiszen legyőztem előbb a grúz Bolkvadzét, aztán 4-0-ra vertem azt az örmény Csaljant, aki aranyesélyes volt. Jött a bolgár, akitől kikaptam, tehetséges fiú, ez kétségtelen, meg is nyerte az Európa-bajnokságot, de ha egy kicsit több pihenőm lett volna közben, talán minden másképp alakul. De mindegy, így történt, kész, ez egy új tapasztalat, elemeztem az egészet, és ebből meríteni tudok. Az ilyen jellegű meccset is meg kell tudni nyerni.
Egy kis párizsi
-Nyilvánvalóan az augusztusi párizsi világbajnokság szerepel a terveimben, és bár tényleg csak egy évre tervezek előre, de addig, amíg itthon válogatott tudok lenni, nemzetközi szinten is eredményes vagyok, nem gondolkozom azon, nincs okom rá, hogy abbahagyjam a sportágat. Nagyon jól érzem magam ebben a súlycsoportban, erős vagyok, nem kell már hónapokkal a verseny előtt a kalóriákkal törődnöm. Igen, ez egy új, másik világ.
Viktor. Elűzte a riói árnyakat
Lőrincz Viktor nem elsősorban aranyat nyert az Európa-bajnokságon, inkább az a fontos, hogy önmagát is le-, és meggyőzte: helye van a reflektorfényben, amely a bajnokokat illeti meg.
-Nagyon mély gödörből kecmeregtem ki Rió után, félelmetesen rosszul éreztem magam- mondta Viktor, egy cseppnyi sóhaj kíséretében. – A lelkemben és a fejemben kellett helyre rakni az egészet, hogy az olimpiai jó formát az Európa-bajnokságon is vissza lehet hozni. Az edzés kevés a továbblépéshez. Elhatároztam, hogy megcsinálom, magamnak és mindenkinek megmutatom, hogy képes vagyok világversenyt nyerni, ami eddig nem sikerült, mindig vagy megtorpantam az elődöntőben, vagy pedig a vigaszágra kerültem. Újvidéken életemben először viszonylag jó sorsolást kaptam, és úgy keltem fel reggel, hogy erősnek éreztem magam, magabiztos voltam. Nincs olyan birkózó a súlyomban, akit korábban már ne vertem volna meg, akkor miért ne tudnék nyerni? Ezen meditáltam, és rögtön az ellenfeleimre tudtam kényszeríteni az akaratomat. Szerencsére a döntőre is megmaradt a nyugalmam, még akkor is, amikor a török 2-1-re vezetett ellenem, most nem volt bennem kétség, hogy én nyerek. Egyenlítettem, még nagyobb iramot diktáltam, fordítottam, és győztem.
Fejben dől el
-Sokat beszélgettünk a pszichológussal, Balassa Leventével arról a helyzetről, hogy képzeljük el: ott állunk a dobogó tetején, semmi ne érjen meglepetésként, modellezni kell az egészet. El is képzeltem, hogy döntőt birkózom, megnyertem. Nagyon fontos volt, hogy átbeszéltük a helyzetet, de ez már Rió előtt is így történt. Ha nem vagy ott fejben, nincs miről beszélni, nem fognak jönni az eredmények.
A Lőrincz-tandem
-Jó érzés volt látni, ahogyan Tomi menetel, egész nap figyeltem, önbizalmat adott nekem, amikor láttam, hogy milyen jól birkózik. Semmiképp sem szeretném megszakítani ezt a hagyományt, hogy egy világversenyről két éremmel jövünk haza. Hozzáteszem, nyerhetett volna, nagyon kevésen múlott, de eljön az ő ideje, a vébére tovább fog javulni, és még feljebb lép. Nagyon örülök, hogy együtt vagyunk, jön velem tovább, és ki fog tartani Tokióig. Ő mindig egy évről beszél, de én már elmondtam neki, majd gondolkodom helyette is. Ebbe nincs beleszólása, ha azt mondtam, hogy jön velem, akkor jönnie kell. Későn érő típus, fiatalos lendülettel dolgozik, nyugi, ki fog tartani, és megvalósítjuk a nagy álmunkat, mindketten ott állunk majd az olimpiai dobogón.
