Tavaly kapott díszpolgári címet maga választotta lakóhelyén, Csemőben az ismert gyűjtő Dr. Leitner József. Az elismerést a nyugalmazott egyetemi tanár a csemői Jawa fesztiválok szervezéséért és a helyi sportélet támogatásáért kapta. De a 79 éves tanár úr, nemcsak a világszerte egyedülálló és Cegléden a Veterán Jármű Szalonban megtekinthető Jawa motorgyűjtemény létrehozója, de vekkeróráktól a fényképezőgépekig, bakelitlemezekig számos tárgyból van kollekciója.– Fiatalkoromban az 50-es években dolgoztam Esztergomban egy embernek, akinek volt egy Jawa-ja. Akkor az olyan státusz-szimbólum volt, mint ma egy Bentley. Ült a motoron, szipkával a szájában és leckéztetett minket fiatalokat. Akkor megfogadtam, hogy megveszem az összes Jawa-t. – mesél nevetve a kezdetekről dr. Leitner József, aki aztán évtizedek alatt begyűjtötte a teljes sorozatot, majd egyben megvált tőlük. Előbb messzire került, Kaposvárra a 61 darabos kollekció, majd Kővári Pál ceglédi üzletember – a tanár úr egykori tanítványa – vásárolta vissza és állította ki Cegléden az egyedülálló gyűjteményt.
– Miért adta el ezt a szívéhez közelálló gyűjteményt?
– Az a helyzet, hogy jövőre 80 éves leszek. A családomat nem érdekli ez a gyűjtőszenvedély, a feleségemnek pedig nem akartam gondot, a vevő pedig a Maróti Motormúzeum egyben megvette az egészet.
– Van élet a gyűjtemény eladása után is?
– Mindig hülyének tartottam azokat, akik valamit gyűjtögettek – naptárt, gyufásdobozt, sörösdobozt, – de beleestem ebbe a „betegségbe” én is. Amikor a motorok eltűntek a házból, hiányérzetem támadt. Mindig szerettem fényképezni. Ennek a szenvedélynek az eredete is egy vicces történet. Tanítványaimmal a Bem iskolából Balatonszemesre mentünk sporttáborba. Bepakoltam a Zsiguliba az előhívó felszerelést, papírt mindent. Edzés után jártuk a parton a strandokat, a fiúk összeültették a családokat, én lefényképeztem őket, aztán éjszaka előhívtam, másnap, már vitték is a képet a családi nyaralásról öt forintért. Elosztottuk a bevételt a fiúkkal, így kerestünk egy kis pénzt a nyaraláson. Szép idők voltak!
– Azóta akkor van tehát egy fényképezőgép gyűjtemény is?– Az első gépem egy orosz masina Szmena volt, abból is van több darab, de van már Praktika és Pentina is szép számmal. Ezek ma már ipartörténeti remekek fénymérős, távmérős, de nincs más számára értékük. Összesen 300 darabos már a fényképező gyűjteményem, amelyet vitrinekben is kiállítok.
– Honnan szerzi be a különleges régi darabokat?
– Barátok körbenéznek kamrában, padláson, pajtában és elhozzák nekem egy nejlonszatyorban. Számomra igen értékes darabokhoz jutottam így hozzá. Elkezdtem kartotékolni, mikori gyártású, és milyen története van az adott gépnek, de rengeteg számítógépes kutatómunkával jár és én már idős vagyok. Ezért nem is viszem kiállításokra a gyűjteményt, pedig hívnak. Így egyben most mutatom meg először valakinek… Egyébként az a tervem, hogy gyártóország szerint fogom csoportosítani az analóg fényképezőgépeket, sok német, angol, orosz és magyar gyártmány van.
– Melyik közülük a büszkesége?
– A büszkeségem nem fényképezőgép, hanem egy 1882-ben alakult ceglédi cég gyártmánya, egy vekkeróra.
– Mi a legnagyobb fogás, amitől nem tudta megválni?
– Nem mi, hanem ki: ő a feleségem, aki nemcsak a feleségem, hanem a társam. Azt hiszem, ebben minden benne van. Mindent együtt csinálunk, mindenben benne van, közös a múltunk is, ő is tesitanár volt. Nagy szerencse, hogy őt megtaláltam. Kettőnknek együtt 5 gyerekünk és 11 unokánk van, akikre büszkék vagyunk. Unokáink mind sportolnak: van köztük barna öves karatés, kétszeres magyar bajnok kézilabdázó, kajakos. A másik nagy kincs, hogy kitaláltam, hogy Ceglédre jövök nyugdíjba. Esztergomi vagyok, majd Budapesten éltem és 20 éve lakom itt Csemőben. Barátok, egymást segítő jó szomszédok között élek, egyszóval nem cserélném el semmivel. Olyan helyen élek, ahol boldog vagyok, ez a legnagyobb találmányom. Kea
Névjegy: Leitner József 1938-ban született, Esztergomban nőtt fel, ahol 10 évesen megnyert egy 50 gyerek részvételével zajló úszóversenyt. „Ekkor dőlt el, hogy sporttal akarok foglalkozni egész életemben. 1956-ban disszidáltam, de visszafordultam a sportkarrier miatt.” Számos sportban próbálta ki magát, de végül súlyemelésben lett válogatott kapitány és mesteredző. Cegléden a Bemben dolgozott testnevelés tanárként, ahol szintén a küzdősportokat propagálta, olyan sikerrel, hogy szakvezetőnek hívták Budapestre. Ezután a Magyar Diáksport Szövetség főtitkára lett, ahol „4600 iskola sportját segítettem, diákolimpiákat szerveztem.” Ezután újra a Bem iskolában lett tanár, onnan ment nyugdíjba is.
Tanár úr isten éltessen , jövőre 80 évesen légyszives igyunk eggyütt egy kupica pálinkát. Testnevelő tanárom vóltál a Bem iskolában majd mint sújemelő edzőm 2 évig.Edzőtábór a Balatonon sok sok verseny és emlék.