Mintha ősi életképet látnék: az ember és a természet küzdését. Úrrá lesz a tudás a fényesen feszülő izmokon, finom mozdulatok zabolázzák a néha ágáló virtust. Egy lány a lovon. Légies lovas, villámcikkanású paripa. Megtorpanok lendületük hullámától, mozdulatlanságban tart a látvány: szép, ahogyan a két ellentétes életvezérlő, a tudat és az ösztön harmóniában egyesül. Mert együtt mozdul, rezdül már ember és állat. Amint a vágta lépésbe csitul, a lovas előrehajol, átfogja lova nyakát, simogatással megdicséri, súg is valamit neki. Én csak egy belső hangot hallok: „Amikor paripám ballag, / odanéz valahány csillag. / Amikor paripám táncol, / odanéz a Nap is százszor.” (Weöres Sándor) Leszáll a lóról MILUS EMESE, a Füle-tanya lovardavezetője. Most látom, hogy ez a törékeny lány milyen szilaj erőt igéz társul. Táltosok ők: a paripa és elvarázsolója.
– Mikor „találkozott” először lóval?
– Háromévesen, vurstliban. Rögtön kialakult bennem a vonzalom, elbűvölt kecsességük és erejük. Mindig olyan mesét kértem, amelyben lovak szerepelnek. Öt-hat évesen lovas táborban ismerkedtem meg velük testközelből, s ekkor már nemcsak érzelmileg, hanem tudatilag is kötődtem hozzájuk.
– A gének is „közbeszóltak”?
– Dehogy. Nem volt jelen a ló családunkban. Anya megtartja tőlük a három lépés távolságot, Apa szereti ugyan őket, de sohasem lovagolt.
– Hogyan indult el választott életútja a lovak nyomában?
– Folytonosan nyeregből láttam szépnek a világot. Bár érettségi után gyógypedagógus szakon tanultam tovább Budapesten, a végzés ennek az életcélnak is végét jelentette. Már nem tudtam szabadulni a lovak közelségének, érintésének vágyától. A Füle-tanyára kerültem. Mindeneskedtem, mindent meg akartam ismerni a ló lelkétől a tisztán tartásáig. Hamarosan megszereztem a lovastúra-vezetői képesítést, majd a rajtengedélyt a versenyzéshez. S valóra vált a nagy álmom: saját lovam lett! Ettől kezdve nemcsak én vezettem a lovat, hanem ő is a mindennapjaimat. Úgy érzem, (jó) lóra tettem az életem.
– A lóra termett gazda milyennek látja a négylábúakat?
– Nem gazda és négylábú viszonya ez, hanem „élettársi”. Milyen a ló? (Emese arcán – mint a felhő mögül elővillanó fény – áhítat fut át. Hallgat, szavakat keres, „nehéz ezt röviden…” Előttem felvillan az ókori regéből pegazus, a szárnyas ló képe, amely a szép szavak ihletője. Talán Mesi – ez a népszerű neve – megérezte a széllel érkező szárnysuhogást, mert a számára tényeket is lírai hangon sorolta.) A ló személyiség, amellyel – inkább akivel – beszélgethet az ember, okos, tanulékony, intelligens, érzékeny.
– És a saját lova?
– Árvácska. Mivel vele vagyok a legtöbbet, ő tényleg egy igazi társ, barát. Emberarcot tudnék rajzolni róla, annyira egyedi „karakter”. (Mint a többi ló is.) Hosszú folyamat, munka eredménye ez. Ismerem titkait is, miként ő is követi szokásaimat, hangulataimat. Reggelente már várja érkezésemet…
– Melyek oktatói elvei, módszerei?
– Első szempont: megszerettetni a lovat. Minél több kontaktus legyen vele, először játékos feladatokkal. Meg kell ismernem a kezdő lovast, hogy összhangba hozzam kettőjük természetét. Hamarosan átélik a tanulók az első sikerélményeket.
– Ennek mi a következménye – lelkileg, jellemben?
– Határozottabbá, magabiztosabbá válik azáltal, hogy egy ilyen nagy és erős állatot irányítani tud. Látványos személyiségfejlődés figyelhető meg: a zárkózott gyerek nyitottá, önállóbbá lesz.
– Mi lesz a lovas jövőjük?
– Hobbilovaglás, tereplovaglás, a tehetségesek és elszántak versenyzők lehetnek.
– Emese is versenyez…
– Díjugratás az én sportágam. Vannak már jó eredményeim – első és második díj – száz, száztíz centiméteren. Az én lovam erre a magasságra termett. A célom a százharminc centiméteres kategória, de ehhez nagyobb képességű lóra lenne szükségem. Az ára? Legalább hárommillió forint…
– Van ló nélküli szabad ideje?
– Nem sok. Itt vagyok reggeltől estig, egy nap kivételével.
– Szórakozás?
– Kevés. Estére elfáradok, kint vagyok mínusz húsz fokban, plusz harminc fokban is. Pihenést jelent az olvasás, a zenehallgatás, a kirándulás. Bár nyilván vannak barátaim, de ritkán megyek el bulizni.
– Pedig ez itt egy zárt világ, főleg egy fiatal nő számára.
– De gazdag, színes világ. Ami itt történik, az nekem nemcsak munka, hanem szórakozás is.
– Ha párt választ, feltétel a ló szeretete is?
– Hát igen… Legyen hasonLÓ az érdeklődésünk.
– Arról lehet megtudni, hogy merre jár a tanyán, hogy messzire hallatszik csengő, harsanó nevetése.
– Jól érzem magam, elégedett vagyok. Szeretném sikeresen megnyergelni a jövőmet is.
Repdes Mesi nevetése, mint az iramló Árvácska sörénye.
Koltói Ádám