Farkas Lajos és András vidám, őszinte, nyílt emberek. A testvérpár évtizedek óta együtt álmodja „fába” a megrendelők kívánságát. A bognár és faszobrász mesterek otthonukban vallottak szakmájuk szépségeiről.
– 1957-ben apám kovácsnak szeretett volna adni, de nem sikerült. – kezdi a beszélgetést Lajos. – Bán Lajos bognármesterhez kerültem, aki viszont kissé akarnok ember volt. Nehéz tanulóéveim voltak nála, de a szakmáról sok mindent megtanultam. Ezután a Stylus Faipari ktszhez kerültem, ami akkoriban mérföldkőnek számított. Kitanultam a mesterség csínját-bínját. 1973-ben lettem iparos. Akkoriban nagyon sok, szép kocsit gyártottuk. Nagy művészet egy szép kocsit, vagy kocsikereket megalkotni. Én pedig örömmel végeztem a munkámat mindig. Szebbnél-szebb kocsik, elegáns darabok készültek a kezünk alatt. Ma már ezek ritkaságszámba mennek, ha van is belőlük, az kuriózum. De az idő nagy úr, a technika itt is győzött. A traktorok megjelenése kiszorította a kocsikat a mindennapi életből, így más munkák után kellett néznünk. Most viszont újra kereslet van a szép lovaskocsik iránt, mert a nosztalgia, a retró hullám visszahozta. Ilyen az élet, változatos! – teszi hozzá a mester vidáman, majd folytatja a történetüket:
– Miután megváltozott az élet, összefogtunk a testvéremmel Andrással és együtt dolgozunk az Alszegi úti műhelyben. Szerszámnyél gyártás, építkezéshez deszka gyalulás, lépcső és egyéb apróságok készítése is belefér a repertoárba. Bármit megcsinálunk, mai napig nem ijedünk meg a munkától. Még vidékről is megkeresnek bennünket. Azt szoktam mondani a megrendelőknek, megoldjuk a lehetetlent is.
A munka mellett mindig is a zene volt a mindenem. Fúvós hangszeren játszom nagy örömmel. Esküvőkön, bálokon, rendezvényeken sok-sok éven keresztül léptünk fel.
Farkas András végig velünk volt a beszélgetés alatt, míg a testvére vitte a szót, egyetértő bólogatással nyugtázta szavait. Magáról pár szóval csak annyit mond, hogy 1963-ban a Stylus Faipari ktsz-nél faszobrászként végzett. 1981-től volt kisiparos és már régóta együtt dolgozik a testvérével, együtt álmodják meg a megrendelő kívánságát. Mint faszobrász elsősorban bútordíszítéssel foglalkozik, gyönyörű munkák kerülnek ki a keze alól, ahogy arról a nappaliban lévő bútor is tanúskodik.
A Farkas testvéreknek egyébként gyűjteményük van régi asztalos szerszámokból, több elhunyt asztalos mester hagyatékát felvásárolták már. Ha nem a műhelyben szorgoskodnak, akkor szabad idejükben szívesen bográcsoznak barátaikkal, ami természetesen zene mellett folytatódik.
Zárszónak elmondják, hogy nagyon sajnálják a szakma kilátástalan jövőjét. Egyáltalán nincs képzés a szakmájukban, így szép lassan elhal e fával dolgozó két foglalkozás, mert nincs utánpótlás. Nemcsak az a kár, hogy nincs kinek továbbadni a szakmai tudást, de vele együtt az egyszerű kétkezi munkás emberek mentalitását, munkabírását, és erkölcsi értékeit, becsületességét, szavahihetőségét sem.
Farkasné Marika
Két nagyon jó barátom akik a fokosaimba és az elkészült harciszercékbe készítik a faragott ,szebbnél szebb nyeleket
Van egy régi szekerem. Elkorhadt az első tengelynél lévő “forgófa” ami a tengely elfordulása esetén is biztosítja az oldalak egyenesben maradását.
Van e lehetőség ennek a legyártására? Egy hátsó kerékre is szükségem lenne, nem kell feltétlen újnak lennie.
Szeretnék egy elérhetőségi címet, telefonszámot Önökhöz.
Köszönettel várom a válaszukat. (tel. 06 209 715 758)
Szikszai Imre