Felnőtt válogatott birkózóink Lengyelország fővárosában, Varsóban vettek részt a Pytlasinski-emlékversenyen, ahol Lőrincz Tamás bronzérmet, Lőrincz Viktor pedig az olimpiai bajnokot magabiztosan legyőzve aranyérmet szerezett a kötöttfogású 85 kilogrammos döntőben. Viktor így a versenyen három riói érmes skalpját is az övére tűzhette, és felállhatott a dobogó legmagasabb fokára.
Már Viktor bronzmérkőzése is nagy figyelmet kapott, hisz ellenfele a német Denis Kudla volt, akinek az Olimpián érdekes körülmények között emelték Viktor ellenében a kezét a magasba. Viktor most revansot tudott venni, hiszen a sors úgy hozta, hogy a negyeddöntőben egymással küzdöttek meg. A mérkőzésen sima 3-0-s magyar győzelem született. Ezúttal is Viktor irányított, intést követően szó szerint lekergette a szőnyegről Kudlát!
A döntőben Lőrincz Viktor továbbra is hihetetlen stabilan birkózott, a riói olimpia győztese, az orosz Davit Csakvetadze sem tudott mit kezdeni vele. Viktor gyakorlatilag hat percen keresztül uralta a mérkőzést, jóval aktívabb birkózást mutatott be, mint orosz riválisa, így intéseket követően végül 2-1 arányban győzött Varsóban. Lőrincz Viktor ezzel megszerezte a magyar csapat második aranyérmét a lengyel fővárosban!
Ellenfelek:
– Selejtező: Eb-ezüstérmes grúz Kobliasvili
– Nyolcaddöntő: Olimpiai és világbajnoki-bronzérmes fehérorosz Hamzatov
– Negyeddöntő: Olimpiai és Eb-bronzérmes német Kudla
– Elődöntő: Junior Eb-bronzérmes horvát Huklek
– Döntő: Olimpiai bajnok és Európa-játékok győztes orosz Csakvetadze
Fantasztikus teljesítmény! GRATULÁLUNK!
Lőrincz Viktorral Deák Horváth Péter beszélgetett a verseny után:
– Ez aztán szenzáció a javából, szeretettel gratulálunk Neked. Milyen volt a vasárnap?
– Ó, nagyon jó – mondta vidám felszabadultsággal a hangjában Lőrincz Viktor. – Nagyon szeretek erre a versenyre járni, mert rengeteg kiváló birkózó szokott részt venni a viadalon, és persze szinte mindig jól sikerül számomra ez a vébé előtti szintfelmérő. Hihetetlenül értékes számomra, hogy a riói dobogósok közül hármat is sikerült legyőznöm. Az olimpiai bajnok mellett a két bronzérmest szintén megvertem. Mindez azt mutatja, hogy helyes úton haladunk, sikerült a felkészülés, azt éreztem egész nap, hogy jó erőben vagyok. Rá tudtam erőltetni a birkózásomat az ellenfeleimre, láttam az olimipai bajnok Csakvetadzén is a döntőben, hogy már az első menetben kezd elfáradni, aztán nem volt kérdés, csak én nyerhettem.
– Csakvetadze előtt – a grúz Kobliasvili és a horvát Huklek mellett – meg kellett verned a fehérorosz Hamzatovot és a német Kudlát is.
– Hamzatov sajátosan viselkedett, kétszer lefejelt, megintették, meg is ütött, de továbbra is én diktáltam az iramot, aztán nem tudott ellenállni a „csábításnak”, odacsapott még egyet, és csak azt akarta, hogy megsérüljek. Végül a bírók leléptették. No aztán jött az én „kedves” ellenfelem, Kudla, akivel már Rió előtt sem voltam jóban, azután meg pláne nem… Varsóban végig uraltam a meccsünket, egy mögé csapásból sikerült levinnem, amiből kimenekült, megintették, a végén 3-0-ra hoztam a meccset.
– Öt mérkőzést birkóztál, alig csináltak rajtad pontot. Azért ez jó jel, igaz?
– Igen, így van, de az augusztusi, párizsi vébéig még magasabb szintre szeretném emelni a birkózásomat, és most ehhez kaptam egy jókora önbizalom-löketet.
Másfél hónap. Már (vagy még) csak másfél hónap? A lengyelországi ajánlólevél nem fest rosszul. Párizsban is lehet súlya.
Forrás: birkozoszov.hu