Szerte a világban háború dúl ma is, az iszony napjaink összetevője, és háború dúlt Magyarországon is, egy kisvárost érintve, 1944 novemberében.
Siessetek gyerekek, rohanjunk az óvóhelyre – sürgette gyermekeit az anya –, és kiléptek a házból. A kapunál az anya megtorpant.
Jaj, a táskám, a szobában felejtettem, szaladj be kisfiam, hozd ki – mondta az anya, és a nyolcéves fiú visszafutott a házba. Mikor visszafelé jött, és az ajtóhoz ért, szörnyű látvány tárul elé. Anyja és nővére a kapujuk előtt véresen, holtan feküdt… Amíg ő a lakásban volt, egy gránát csapódott oda, az okozta a tragédiát. Ez a sokk, negyvenéves koráig kísérte, és lett halálának előidézője.
A fiú felnőtt, de a kitörölhetetlen borzalom pillanatát szívében hordozta. Közben elvégezte az egyetemet, megnősült, és az idilli házasságba két kislány született. Tanárnő felesége történelmet, ő matematikát tanított egy dunántúli kisváros gimnáziumában. Precíz, érthető előadásait tanítványai nagyon szerették. A matekpéldákat részletesen, alaposan magyarázta. Hivatását magas fokon művelte, olyannyira, hogy közreműködött bírósági büntetőperekben, mint igazságügyi szakértő.
Egy nagy, állami beruházás építkezésén bűntény történt. Valaki, a hatalmas olajtartály csapját kinyitotta, és a benne lévő nagymennyiségű olaj kifolyt. Este hat és másnap reggel hat óra között történt az eset. Volt gyanúsított, egy fiatalember, de bizonyíték ellene még nem. A bíróság a matematika tudós szakemberét kérte fel arra, hogy számításokkal bizonyítsa a fiatalember ártatlanságát vagy bűnösségét.
A tanár úr számolt… Figyelembe vette az olajcső átmérőjét, a folyadék sűrűségét, hőmérsékletét, az időtartamot és egyéb körülményt –, és a számítás eredménye perdöntő lett. A bíróság börtönbüntetésre ítélte a fiatalembert, aki mikor látta a bizonyítás, az érvelés pontosságát, bevallotta tettét.
A Beatles-korszak az ifjú tanárra is hatással volt, remekül gitározott, és „csöves” erősítőket fabrikált. Érdeklődésünk ebben megegyezett. Utoljára nyáron, a kertmoziban találkoztunk. Egyedül jött. A Sakál napja című francia filmet vetítettem…
A nagyszerű ember, a kiváló tanár, a gyermeklélekkel átélt drámát, az anya és a nővér szörnyű elvesztésének emlékét negyvenéves korában már – „az emberélet felén, egy nagy sötétlő erdőbe jutottam”, idézte panaszosan Dante-t – tovább nem bírta eltűrni. Összeomlott. Gyakran láttam magányosan, tétova léptekkel sétálni a parkban. Viselkedése nyugtalanított… Nemsokára, élete zenitjén, bekövetkezett a tragédia. Egy novemberi napon, otthonában öngyilkosságot követett el.
A haláleset után – harmadnapra – eltemették a második világháború kései áldozatát.
HálO
