Szent István és Boldog Gizella családja

Általában sokat foglalkoznak az államalapító királyunkkal, Szent Istvánnal – főleg halálának évfordulóján és augusztus 20-án. De azzal is, hogy miként verte szét Koppány seregeit, s terjesztette a kereszténységet, fókuszba helyezve a nyugati irányzatát. Vajk, ahogy eredetileg az első uralkodónkat nevezték, a családi magánéletéről viszont elég keveset tudni. Például arról, hogyan ismerkedett meg feleségével, hány gyermeket neveltek fel, és temettek el.

Vajk 969 és 980 között született vagy Esztergomban, vagy Székesfehérváron, apja (Géza) palotájában. Öt testvérével nevelkedett: Judittal, Ilonával, Ottóval és Saroltával együtt. Igen jó nevelést kapott, rendkívül művelt férfivá vált, sokat tett érte a prágai Szent Adalbert, a tanítója. A Vajk nevet a szüleitől kapta, törökül hőst, vezért jelent. 27 évesen, mielőtt házasságot kötött volna bajor Gizellával, megkeresztelték, és ekkor kapta az István nevet.

Vajon hogyan esett István választása a bajor hercegnőre? Nos, az uralkodói szempontok követése folytán, nem ő választott. Gizella apja, civakodó Henrik bajor herceg az Enns folyó torkolatánál háborúzott Géza fejedelemmel. A békekötés után 995-ben Géza feleségül kérte Gizellát fia, Vajk számára. A legenda szerint az első találkozásra egy kolostorkertben került sor.
Gizella térden állva imádkozott egy szent szobra előtt, amikor István félretette fegyverét, észrevétlenül a hercegnő mögé lopózott, meghajolt a szobor előtt, és mozdulatlan maradt, míg a lány be nem fejezte imáit. Az esküvő 996-ban, a kölni dómban volt, majd a szertartást követően a fiatal pár azonnal Magyarországra jött. A frigy fontos volt István megkoronázásában, Gizella révén kialakult rokoni kapcsolat pedig hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország helyzete megszilárdult Európában. A királyné ezután nagy szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, társalapítója volt az óbudai és veszprémvölgyi egyházaknak. Székhelyül az egyik legjelentősebb püspökség központját, Veszprém városát és a birtokokat kapta meg.

Gizella 42 éven át jó felesége és hű társa volt a férjének, gyakran elkísérte útjaira, ami akkoriban nem volt jellemző. A kölcsönös nagyrabecsülés, gyengédség és tapintat jellemezte kapcsolatukat. A királyné nagyon szépen kézimunkázott, varrt és hímzett, ő látta el részben az ország templomait egyházi felszerelésekkel. A magyar koronázó palást is többek közt az ő keze munkáját dicséri. Fáradhatatlan volt a jótetteiben és a vallás gyakorlásában.

A házasságukból öt gyermek született, az első három lány volt, róluk nem maradt fenn írásos emlék, sorsukról gyakorlatilag nem tudni semmit, bár kettőnek később az István halála utáni trónviszályokban szerepe lett. A két fiúról azonban már igen. Az idősebb Ottó volt, a másik Henrik, aki később, szentté avatása után, Imre hercegként vonult be a történelembe. Ottó csecsemőkorban meghalt, így Henrik maradt az uralkodói pár egyetlen reménysége, apja örököse. Imre a gyermekkor és a serdülőkor határán állt, 14-16 éves lehetett, amikor István már különféle, az uralkodásra vonatkozó jó tanácsokkal látta el. (Augusztus 20-i ünnepségeken az Intelmekből gyakran idéznek a szónokok, igaz inkább a politikai vonatkozású részleteket.)

„Gyermek vagy, gazdag szülők sarja, puha párnák lakója, akit mindenféle kényelemben dédelgettek és neveltek; nem volt részed sem a hadjáratok fáradalmaiban, sem a pogányok különféle támadásaiban… Immár itt az idő, amikor nemcsak pépes ételt kell adnunk neked, mert ez puhánnyá és kényeskedővé tehet, ami az erények pusztulásával, a bűnök melegágyával és a törvények semmibe vevésével egyenlő, hanem néha karcos borral is meg kell itatnunk.”

István király jó apa és jó pedagógus volt, nagy gondot fordított fia nevelésére, az Intelmekben foglalta össze fia számára a jó uralkodás teendőit. Ezekben kérte, megparancsolta számára, hogy gyakorolja a kegyességet, az irgalmasságot, a türelmet, az erőt, az alázatosságot, a mértékletességet, a szerénységet, a becsületességet és szemérmességet is. „Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!” – így szóltak István törvényei a fiához.

Sajnos, a Magyar Királyság reményét 1031-ben vadászat közben egy vadkan halálra sebezte – a Pray-kódex a tragédia napját szeptember 2-ára tette – az Igyfon erdejében (valahol Nagyvárad közeli tölgyesben), és miután ő volt az utolsó gyereke Istvánnak, a király teljesen összeomlott. A szörnyű tragédia megbetegítette, mivel már nem volt egyenes ági örököse. Végül egyik nővérének fia, Orseolo Péter lett az utóda, miután a király 1038. augusztus 15-én Szűz Máriának, vagy ahogyan e tett miatt hívják, a Magyarok Nagyasszonyának oltalmába ajánlva Magyarországot örökre lehunyta a szemét.

Gizella fia és férje halála után már csak Istennek és a jótékonykodásnak élt. Állítólag olyan bőkezű és nagylelkű volt, hogy emiatt gondnokság alá is helyezték, magyarán István utódai, Orseolo Péter és ellenfele egyben unokatestvére, István másik nővérének a fia, Aba Sámuel börtönbe zárták. 1044-ben viszont menekülnie is kellett az országból. Gizella Passauban telepedett le, belépett a helyi bencés apácakolostorba, melynek később főnökasszonyaként tevékenykedett, 1065-ben bekövetkező haláláig.

(Rubicon anyagok felhasználásával)

ESDÉ

Mentés