Mindenki ismeri a címben említett közmondás folytatását, azonban nem mindenki ért vele egyet. Akik negatív anyaképet hordoznak magukban, azok semmiféleképpen nem szeretnének az édesanyjukra hasonlítani, tudatosan kerülik az olyan viselkedést és magatartást, ami az édesanyjukra emlékeztetne bárkit. A pozitív anyaképpel rendelkező emberek pedig büszkén bólogatnak, és csak titkon remélik, hogy valaha az édesanyjuk nyomába érhetnek.
Az is elterjedt nézett, hogy a fiúk olyan feleséget keresnek, amilyen az édesanyjuk volt. Az, aki gondoskodó, szeretetteljes légkörben nőtt fel, felnőttként is hasonló otthonra, családra vágyik. Természetesen az alkoholista anyák gyermekei nem feltétlen keresnek alkoholista nőt feleségnek. Ebben az esetben inkább arra gondolok, hogy aki megszokta, hogy a problémákat szőnyeg alá söprik, nem beszélik meg, helyette valamilyen pótcselekvéssel kötik le magukat, azok könnyebben elfogadják, hogy saját kapcsolatukban is ez történik.
Bizonyos dolgokat magunkban hordozunk. A génjeink meghatározzák a külsőnket, ha valakinek a családtagjai sokáig fiatalosak, fittek maradnak, akkor jó esélye van az illetőnek is erre, ha nem él olyan életet, ami ezt jelentősen károsítaná. Tulajdonságaink egy része kódolva van. Viselkedési mintáinkat azonban tanuljuk. Kicsi korunktól fogva belénk ivódik, hogy kell egy családban élni, működni, ezért különösen fontos, hogy milyen anya- és apaképet látnak a kicsik, ahogy az is lényeges, hogy viszonyul egymáshoz a két szülő. Ha apa minden ok nélkül virágot hoz anyának, akkor a kislány később ezt várja el a párjától, hiszen ezt látja természetesnek, ahogy a kisfiú is ezt a mintát fogja követni. Ha az apa rásegíti a kabátot párjára, kinyitja neki az ajtót, akkor akaratlanul is példát állít a gyermekei elé. Amennyiben azt látják a csemeték, hogy anya nem hallgatja végig apát, minden apró részletbe beleköt a mondandójában, a férfi bármit is mond, az sose lehet jó, akkor ez a viselkedési forma is rögzül. Nem azt mondom, hogy követendő példa lesz, de lenyomata lesz a gyermek életében, agyában. Ahogy telik-múlik az idő, úgy törnek felszínre ezek a régi szokások, gyakran észre se vesszük, hogy nem megfelelő mintákat követünk. Olyan ez, mint amikor a gyerek rosszul tanul meg bizonyos betűket leírni vagy bizonyos szavakat kimondani. A környezete figyelmezteti rá, hogy nem helyes az, amit csinál. Az okosak ilyenkor minden erejükkel arra koncentrálnak, hogy a rosszul rögzült formát kijavítsák. Sok-sok figyelem és munka árán elsajátítják a helyes formát, majd alkalmazzák, azonban olyan szituációban, ahol gyorsan kell cselekedni vagy a düh vezérli őket, újra előjön a helytelenül rögzült betű vagy szó. Sokan tisztában vannak azzal, hogy milyenek nem szeretnének lenni, azt is tudják, hogy miért, tudatosan tesznek is ellene, de hosszan tartó sikert csak akkor érhetnek el, ha megkeresik a szüleik hibás viselkedésének az okát. Például édesanyám (nem a saját anyukámról beszélek), azért nézett sokszor a pohár fenekére, mert nem merte felvállalni a konfliktust, jobbnak látta a békességet, de a benne lévő feszültséget nem tudta másként feloldani, így az alkoholhoz nyúlt. Az ilyen anya gyereke, ha felismeri az okokat, akkor kereshet a maga számára másik utat. Felvállalhatja a konfliktust, választhat olyan párt, aki meghallgatja, kereshet más feszültség levezetést, például eljárhat edzeni. Mindez azonban csak akkor sikerülhet, ha az adott személy őszinte magához a családjával és önmagával kapcsolatban is.
Tehát, ha párunk azonos nemű szülőjét nem látjuk külsőleg vagy belsőleg vonzónak, akkor ne keseredjünk el, egy okos ember tanul a szülei hibáiból és tudatosan tesz azért, hogy ne kövesse el újra őket. Én sok olyan felnőttet ismerek, akinek ez sikerült, ahogy olyanokat is, akik pozitív mintákat hoztak a családjukból és a saját életükben is kamatoztatják azt.
Kívánom, hogy Önök is olyan életet éljenek, amilyet szeretnének, és ne maradjanak a gyermekkori minták rabjai!
Kis Erzsébet
(A kép illusztráció.)
