„A mai kor szabadságban élő emberének felfoghatatlan azoknak éveknek a mindennapjait átszövő rémülete és a gyanakvás. Ezért kell ma, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján felidéznünk a szörnyű múltat, hogy annak árnya soha többé ne térhessen vissza!” – így fogalmazott Takáts László az emléknapon tartott rendezvényen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékező Közösség! Első sorban Kedves Fiatalok!
Ma ismét emlékezni gyűltünk össze. Emlékezni egy általunk át nem élt szörnyűséges világra, egy beteg, kegyetlen rendszer gaztetteire.
A mai napon a kommunizmus áldozataira emlékezünk. Ez a nap évről-évre alkalmat ad a múlttal való szembenézésre. Mert kötelességünk megemlékezni az embertelen körülmények között elpusztított áldozatokról. Kötelességünk leróni tiszteletünket a túlélőknek és azt is kötelességünké teszi a mai nap, hogy Ti, Kedves Fiatalok, a felnövekvő új magyar generáció is megismerje azoknak az évtizedeknek a borzalmait és hiteles tudásotok legyen arról, min mentek keresztül az akkori ifjak.
A mai nap alkalmat ad a közös emlékezésre, az áldozatok tiszteltére, a múlt megértésére, és értelmezésére.
Emlékezzünk az áldozatokra, akiknek számát a világban mintegy 100 millió főre becsülik a történészek.
Ti már szerencsére csak tanulmányaitokból ismerhetitek a sztálinizmust, a Rákosi-Gerő-Rajk-Farkas Mihály-féle magyarországi kommunizmust. A malenkij robotot, a Gulágot, az 1950-ben felállított recski munkatábort, Kistarcsát, a hortobágyi kitelepítést, a váci börtönt, az Andrássy út 60-at, az ÁVH-t, az 1956-os forradalom hőseit és mártírjait, vagy éppen a Kárpát-medence legnagyobb szovjet hadifogolytáborát, a Cegléden téglákba vésett történelmet.
Mert városunkat sem kerülte el a kommunizmus borzalma. A XX. század egyik legsötétebb időszakában itt működött a Kárpát-medence legnagyobb gyűjtőtábora, ahonnan a hadifoglyok mellett a Gulág és a Gupvi lágereibe szállították az ideológiai és mondvacsinált alapon összefogdosott magyarok tízezreit. Katonákat és civileket, nőket és férfiakat egyaránt.
Mert ilyen rendszer volt ez. Válogatás nélkül bélyegzett meg ártatlanokat, rombolt szét életeket, szakított szét családokat.
A mai kor szabadságban élő emberének felfoghatatlan azoknak éveknek a mindennapjait átszövő rémülete és a gyanakvás. Ezért kell ma, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján felidéznünk a szörnyű múltat, hogy annak árnya soha többé ne térhessen vissza!
Köszönöm, hogy együtt emlékezünk a mai napon!
1947. február 25-én a szovjet megszállók ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazda Párt főtitkárát, akit képviselői mentelmi joga nem tudott megvédeni sem a letartóztatástól, sem a koncepciós eljárást követő hosszú börtönévektől.
Az Országgyűlés 2000. június 16-ával nyilvánította minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává. A politikus emblematikus letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt megkezdte a totális egypárti diktatúra sötét korszakának kiépítését Magyarországon, és ma már tudjuk jól, Magyarországot hová taszította ez a kegyetlen rendszer.
Végezetül engedjétek meg, hogy Kecskési Tollas Tibor : Bebádogoznak minden ablakot című versével zárjam gondolataimat:
A rádiók csak üvöltsék rekedten
A szabadságot s az ember jogát.
Itt érzi csak befalazott testem
A milliókkal Moszkva ostorát.
S Váctól Pekingig zúgják a rabok:
– Ha nem vigyáztok, az egész világon
Bebádogoznak minden ablakot!
(1955)
Történelmi visszatekintést Házi Balázs, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársa tartott.
Forrás: ctv, Takáts László – Facebook oldala
Fotó: Kisfaludi István
