A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk:
– Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.
Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. Behajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. A tanítványok ezután hazamentek. (János evangéliuma 20. fejezet)
A látás szó elsősorban az orvostudománynak azt a szeletét jelöli, amelyik a szemmel foglalkozik. A látomás szó pedig leginkább azt jelenti, hogy valaki elrévül, és akkor valamilyen álomszerű állapotban, valós és kitalált dolgokat összekeverve képzelődik.
A Biblia inkább úgy beszél a látásról, mint a megértésről (látni és tudni – a két ige össze is kapcsolódik a görög nyelvben egyébként). Amikor olyan világosan felfogsz valamit, és annyira tisztán érted, hogy miről van szó, mint amikor látsz valamit, és az kétségtelenül úgy van.
A Biblia szereplőiről úton-útfélen kiderül, hogy esendő emberek, akik néha hősiesek, de legalább annyiszor megvetendő cselekedetek elkövetői. De hősiességük vagy bűnösségük önmagában semmit nem számit. A látás, a látomás a lényeg. Egyszer csak, akár bűnbánat, akár hősiesség, akár vereség okán, de meglátják, hogy Isten mit akar cselekedni.
Ahogyan Jánosnak is megnyílt a szeme a fent idézett bibliai szakaszban, Jézus feltámadása után. Ha csak az orvosilag értendő látásról lett volna szó, akkor ilyesmit olvasnánk: „hitt, mert látta, hogy Jézus árnyéka nyomot hagyott valahol”. De nem ezt olvassuk. Hanem a folytatás arra utal, hogy még nem értették ugyanis az Írást. Tehát a hangsúly azon van, hogy János nem csak fizikai értelemben látott, de egyszerre meglátta az egész Biblia értelmét. Rájött, hogy minden Jézusra utalt. És hitt: hirtelen az egész világossá vált a számára.
Nekünk is lehetnek nemcsak hirtelen megértéseink, de konkrét látomásaink is. Van olyan ismerősöm, aki elmesélte, hogy gyermekként látta Jézust és az angyalokat. Volt, aki arról számolt be, hogy egy kisgyermek látott általa nem ismert nagyszülőt, és elég mozgalmas módon sok mindent csináltak is látomásának szereplői. Úgy látszik, a gyerekek őszintébben, hamarabb meglátják a látomásokat, amiket felnőttként könnyebben elhessegetünk. Bezzeg a Bibliában hányszor játszanak jelentős szerepet az álmok, és a megjelenő angyalok!
A gyermekek, és a régi, zárt gondolkodásban élő, hagyományosan gondolkodó emberek számunkra nem logikusnak tűnő módon, ide-oda ugrándozó gondolatokból építenek fel valamit, amit egyszerre meglátnak. Vezethet ez igazsághoz? Bizony, igen. A mi hidegen gondolkodó, mindent mérlegelő, modern tudásunk semmivel nem ad biztosabb ismereteket a világ végső lényegéről, mint a gyermeki látomás, vagy éppen a Biblia álmokkal és ráébredésekkel teli világa. Legyünk nyitottak Isten felé, vágyjunk arra, hogy Ő láttasson, tudasson velünk mindent, ami fontos!
Bereczky Örs lelkipásztor
