A boldog ember nem bánt

Már-már közhelynek számít a fenti kijelentés, hiszen a mai internetes világban folyton a szemünk elé kerül a fenti mondat. Ennek ellenére vagy éppen ezért érdemes elgondolkodni rajta. A boldog ember elégedett az életével. Nem biztos, hogy megvan mindene, mégis úgy érzi, hogy nem szenved hiányt.

Természetesen vannak dolgok, amik nem tökéletesek az életében, de ezt nem úgy éli meg és nem úgy látja, hogy mije nincs, hanem elérendő célként lebeg a szeme előtt, mert a boldog embernek vannak céljai. Nem ül a babérjain és várja a csodát, hanem hittel és akarattal tesz azért, hogy a meglévő helyzetet fenntartsa, illetve jobbá tegye. Csak az ostobák hiszik azt, hogy tétlenül bármi az ölükbe hullhat. Ők a bajaikért, a problémáikért mindig másokat okolnak, mindig külső hatást sejtenek a rossz mögött, mivel más a hibás, így haragra gerjednek és az általuk hibásnak vélt embereket támadják, bántják. Ha nincs konkrét személy, akit támadhatnának, akkor gyakran az egész világot ellenségnek tekintik és ennek megfelelően bánnak az emberekkel. A boldog ember nem ilyen, éli a saját életét és eszébe se jut, hogy bántsa a másikat. Miért is tenné? Az ő életében a legtöbb dolog jó, így az öröme, a mosolya, a belső ragyogása vetül ki a körülötte élőkre. A boldog ember öröme átragad a környezetére. Mikor a barátnőm szerelmes lett, fél órás beszélgetésünk után én is ragyogtam, mert az ő öröme feltöltött engem is és ez kihatott a további életemre, hiszen az emberek pozitív változást láttak rajtam is.

Természetesen nemcsak a szerelem okozhat boldogságot az életünkben. Családi örömök, munkahelyi siker, a hobbink nyújtotta élmények mind okozhatnak olyan állapotot, ami növeli szervezetünkben az endorfin szintjét. A boldogság egyik kísérője az imént említett hormon, ami többféleképpen „előállítható”. A pozitív gondolkodás, a kirándulás, a szerelmeskedés, a csokoládéevés, a napsütés, a vígjátékok nézése mind segít a pozitív életérzés fenntartásában.  Az az ember, akinek jó dolgok töltik ki az életét nem fog mást bántani. Ha őt éri negatív hatás, akkor is sokkal pozitívabban reagál rá, mint kesergő, mérgelődő társa. Nehezebben lehet felidegesíteni, kevésbé látja borúsnak a kialakult, ám nehézségekkel tarkított helyzeteket. Problémát lát, aminek megoldására többféle ötlete van. Jól tud másokkal együttműködni, nem vetélytársat, hanem partnert lát a körülötte élő emberekben. Mindenkihez van néhány jó szava, tud bátorítani, erőt adni, hiszen ő maga teli van energiával. Szívesen töltünk időt boldog emberek társaságában, hiszen sokat mosolyognak és keveset panaszkodnak.

Összességében azt mondhatom, hogy igaz a címben szereplő megállapítás: a boldog ember nem bánt. Ha valaki támadó, szúrós, mogorva, az a saját életével elégedetlen. Az, aki minket bánt általában valamit irigyel tőlünk és az zavarja, hogy mi jól érezzük magunkat. Szeretné elvenni az örömünket. Egy dolgon azonban érdemes elgondolkodni, ha a másik boldogtalan lesz, az jobbá teszi a mi életünket? Ha valaki erre a kérdésre igennel felelne, az gondolja tovább. Ha a másiknak rossz és nekem ez jó, az valódi boldogság? Nem hiszem, az öröm és boldogság több ennél! A jó sosem alakulhat ki abból, hogy a másiknak kára keletkezik. Az öröm örömöt szül, a boldog ember boldoggá tesz másokat és eszébe sem jut az, hogy bárkit bántson. A fentiek fényében gondolják át a kapcsolataikat!

Kis Böbe