Száz évvel ezelőtt, 1918. április 20-án született Cegléden Gál József Magyarország első birkózó világbajnoka. Ezekben az években már tartanak a ceglédi birkózó sport kibontakozásának első lépései is, a későbbi ragyogó sikerek alapjainak lerakása id. Nagy Sándor korábbi hivatásos birkózó, erőművész – és helyi vendéglős – irányításával.
Gál József fuvaros család negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot és már tízéves korában sokszor szülei segítségére volt a fizikai munka megerőltető terheinek viselésében. Az ifjú Gál ez utóbbinak is köszönhette jó fizikumát és kitűnő állóképességét. Húsz éves koráig édesapjával és bátyjával szülei mellett dolgozott, majd egy évre rá már önálló fuvarosként végezte munkáját. Gál József és családja a Huszár utcában laktak ekkor, a szomszédban pedig Zsámboki Pál, aki 1936-ban tagja volt a magyar olimpiai és válogatott keretnek, 1943-ban pedig magyar bajnokságot nyert Ceglédnek. Az ő unszolására jutott el a gyermek Gál József a MOVE birkózóinak edzéseire, kezdődött el a legenda sportpályafutása.
1930-ban lett igazolt versenyző és még ebben az évben leventebajnokságot nyert, 1935-ben pedig Száraz György edző irányításával a MOVE ifjúsági csapata Gál vezérletével országos csapatbajnok lett. Időközben nagy versengés kezdődött az 1935-ben megalakult CVSE és a MOVE között a sportág helyi „zászlóshajója” címért. Jellemző, hogy az országos ifjúsági bajnokság döntőjében Holló Pál (CVSE) és Gál József (MOVE) mérkőzött, az előbbi sikerével. 1938-ban a magyar birkózósport legnagyobb akkori szaktekintélye, Matura Mihály amikor meglátta Gált versenyezni, felkiáltott: „Ez az, ez a fiú kell nekem!”. Matura „visszaélt” azzal, hogy felesége ceglédi lány volt, felcsalta Gált Budapestre. Két hónapig a Vasas Izzóban dolgozott és az UTE edzéseit látogatta. Gál József azonban jobbnak látta, hogy Cegléden maradjon.
1940-ben tagja lett a válogatott keretnek és november 10-én a német válogatott ellen be is mutatkozhatott. A fiatal tehetség 1941-ben és az ezt követő két évben egyaránt magyar bajnok lett a kötöttfogásúak 67 kg-os mezőnyében. A birkózás népszerűsége ettől kezdődően az ötvenes évek közepéig a tetőpontjára hágott Cegléden. A Vigadóban megrendezett versenyeken tűt nem lehetett leejteni, annyian voltak a szőnyeg köré ácsolt nézőtéren.
A közben családot alapító hősünk ebben az időszakban már négy lóval és két kocsival, alkalmazottakkal a munkáját is ellátta. Nagy segítője volt ebben felesége, aki férje sportbeli kötelezettsége miatt hozzáértéssel fogta össze a családi vállalkozást. Sajnos azonban 1943-ban behívták Gál Józsefet katonának, ami alapjaiban megváltoztatta az életvitelét. Cegléden szolgált és egy évig még részt vehetett az edzéseken és a versenyeken is. A háború közeledtével Kaposvárra, majd Szentgotthárdra vezényelték. Itt esett először szovjet fogságba, de fegyvertől megszabadítva őket továbbengedték az ország belsejébe. Sajnos azonban újabb orosz katonák csoportja elfogta őket és onnan már nem volt menekülés.
Kalandos évek következtek ezután bajnokunk életében. Hozzátehetjük a bajban a szerencse is melléje szegődött néhányszor. Romániai gyűjtőtáborból ismerős tisztek kivitték a Szovjetunióba, ahol már folyt az újjáépítés első szakasza. Ezeken nagy fizikai megerőltetést jelentő beruházásokon nagyrészt a hadifoglyok végezték a munkát, ameddig bírták (…).
Gál Józsefnek az volt a szerencséje, hogy egy társával együtt kihelyezték Kirszov város pékségébe, majd amikor megépült a tábori pékség visszahívták őket a lágerbe, sőt Gál lett az üzem vezetője. Ezt követően többször változott a helyszín, Kaligrovka, majd Szaratov kínálta a változatosságot, ami nem a hadifoglyok álmait idézte. A hatéves „küldetés” végén már Gál József részt vett az ottani birkózó élet edzésein, mi több váltott ellenfelekkel gyakorolt a szőnyegen.
1948 májusában virradt fel a szabadulás napja és júniusban érkezett meg vonattal a ceglédi pályaudvarra. Új helyzetben kellett folytatni a korábban elkezdett életvitelt. A háborút követően megváltozott a sport szervezeti rendszerének felépítése, új körülmények befolyásolták a birkózósport egészét is. Cegléden ekkor már a CVSE kereteiben bontogatta szárnyait az első ceglédi sikeres birkózó generáció – tele ászokkal.
Az 1948-as londoni olimpiai keretnek három ceglédi is tagja volt, ők látva Gál remek formáját meggyőzték a szövetséget, hadd mérkőzzön meg Ferenczi Károllyal a súlycsoport jelöltjével. Gál nagy fölénnyel győzött, de a szövetség már nem változtatott az előzetes nevezésén. Persze Gál, igazolva klasszisát 1948-ban és 1949-ben is magyar bajnok lett.
1950-ben jött el Gál József életének fő attrakciója, mely egyben Cegléd legnagyobb történelmi sportsikere is. A Stockholmban megrendezett világbajnokságon – március 24-én – a kötöttfogásúak 67 kg-os súlycsoportjában megszerezte a bajnoki címet, az elsőt a magyar sportolók közül a sportág történetében. A döntőben a hazaiak kiválósága, az olimpiai bajnok Gustav Frei volt a ceglédi versenyző ellenfele. A 32 éves Gál József meggyőző birkózással 3-1-es pontozásos győzelmet aratott, ezzel felállhatott a dobogó tetejére.
Az újdonsült világbajnok április 1-jén érkezett haza szülővárosába Ceglédre. A vasútállomáson közel háromezer ember várta, köztük édesanyja és felesége. Utassy József szakosztályvezető köszöntötte a bajnokot, majd a városközponton áthaladó, – normálnyomtávú Cegléd – Hantházai különjárat – tömött kocsikkal és megannyi gyalogos kísérővel a Városházáig cammogott. Újabb köszöntő és éltető rigmusok, majd a gőzös a „Mikes utca felé” vette az irányt, ahol Gál család akkor lakott.
1952-ben már a Helsinki olimpiára készültek a magyar sportolók. A tatai edzőtáborban Gál három oldalbordája eltört az egyik edzésen, ismétlődött a sors, helyére Tar Gyulát jelölte a szakvezetés. Gondos ápolás következtében három hét alatt azonban helyrehozták a ceglédi birkózót, de változtatást már nem vállalt a vezetés. Vigaszul Gál József tagja lett az olimpiai küldöttségnek, de a számára idegenebb szabadfogásban. Itt az első meccsen korábbi olimpiai bajnok japántól kikapott és hiába nyert két mérkőzést utána – kiesett.
Gál történelmi sikere a XX. század legnagyobb sportsikere, amit Cegléd szülötte, itteni egyesület tagja valaha elért. Cegléd büszkesége életében új szakasz íródott ezt követően. A MÁV alkalmazottja lett főtisztviselői státuszban, a birkózást még folytatta, 1954-ben megszerezte hatodik országos bajnoki címét. Közben 1953-ban váratlanul meghalt a felesége, itt hagyva egyéves Sárika lányukat és a megözvegyült férjre hárult fájdalmakat, terheket. Ez utóbbi befolyásolta abban, hogy később újra megnősült, majd megszületett Marika lányuk is. Unokájuk Marietta 1980-ban született és okozott sok örömet a nagypapának.
Utolsó nemzetközi megmérettetése 1956-ban volt, amikor Isztambulban részt vett a Vasutas Európa bajnokságon. Ezt követően még itthoni versenyeken szőnyegre lépett, majd 1960-ban – három évtized után – végleg felhagyott a versenyzéssel. A sporttól azonban nem szakadt el, különböző társadalmi tisztségeket töltött be a CVSE kereteiben. Egy darabig edzőként is ténykedett az utánpótlásnál, 1955-1960 között a CVSE elnöki tisztét is betöltötte. Nyugdíjas évei során a labdarúgó szakosztálynál vállalt tisztségeket, ami alapvetően kiváló emberi kapcsolatainak és sportszeretetének volt betudható. Élete utolsó éveiben a szőlőskertje varázsa kötötte le leginkább és háza udvarán lévő galambdúcok turbékolása.
Gál József Cegléd Díszpolgára, a Magyar Birkózó Szövetség Szakmai Érdemrend Arany fokozatával kitüntetett nagy bajnoka 2003. február 9-én-ban hunyt el. A Városháza aulájában, február 14-én felravatalozott koporsója előtt sok száz tisztelője vett búcsút a kiváló bajnoktól, majd kísérte végső nyughelyére a Ceglédi Református Kistemetőbe.
Magyar László
