Több neve is van. Kislányfű: a fruskák az üreges szárakat összecsúsztatva készítettek füzért – szófüzér ez a szöveg. Pitypang: magas-mély hangot utánzó – derűs és bús hangulatú jegyzetek. Ejtőernyős: elvirágzásakor szélnek ereszti magjait – elszálló gondolatok és érzelmek születnek. Lámpavirág: „fényében” arcok, emlékek tűnnek elő.
*
Vágy. Erős, mint a honvágy, a becsvágy, a szabadságvágy. „Kerek szemekkel / Gyerekszemekkel / Ámulni még, mint valaha, / Ha még lehetne, / Be jót tehetne…’ (Tóth Árpád)
*
Mi a gyerek? Család: Három családom van, két lány és egy fiú. Palánta: A jövő, amely/aki gyermekdedül (sarjad, kihajt). Fiú (a régi nyelvben): A gyerek játsszék, a leány dolgozzék. (Közmondás) A legkésőbb érő gyümölcs.
*
Gyerek? Gyermek? A mindennapi beszédben gyerek, választékosabban gyermek. De nem mindegy! Gyerekes: felnőtthöz nem méltóan viselkedő; gyermekes: akinek gyermeke van. Gyerekjáték: amit könnyű megtenni; gyermekjáték: amellyel a kicsik játszanak. Gyerekség: jelentéktelen apróság; gyermekség: gyermekkor.
*
Gyereksors. Lehet rossz is: árva gyerek, koca gyerek (talált), hétvégi gyerek. Ma is van ilyen emberke, de a szó eltűnőben: zabgyerek, zabigyerek (törvénytelen, víz hozta, kakukkfióka). Zab(i), mert az kisebb értékű gabona. (De a búza is gabona!)
*
Gyermek az ember, míg él az anyja. S ha már nem? Akkor is! Mert „szürke haja lebben az égen, / kékítőt old az ég vizében.” (József Attila)
*
„Mint nyugtalan madár az ágakon, / Helyrül-helyre röpköd gondolatom. / Szedegeti a sok szép emléket, / Mint a méh a virágról a mézet…” (Petőfi Sándor)
Gyermekeink. S az ő gyermekeik. (Az ő gyermekeink?-!) Lilla: Elém állt: „Fölvesz!” Már földet ért a lába. Fölemelő, mégis. Ádám: „A sorompóhoz!” Pilisre is mentünk, mert már csak ott volt „hajtós, szűrős”. Bakterként őriztem zakatoló szívdobogását. Panka: „Pipacsbabát!” Piros, rózsaszín, fehér ruhákba öltöztettük. Tenyerén dajkálta üdvözülésemet is. Zorka: „Kutyakekszezzünk!” A környék ebjei ágaskodó vakkantásokkal vártak minket. Én meg az ő édes örömét habzsoltam. Már nem gyerek az idő…
*
Adyval azonosuló: „Gyermek vagyok. Megfürösztöm / A ragyogó napsugárban lelkemet (…) S álmaimnak temetőjén / Csalogató álmok után sietek…”
Koltói Ádám
(A kép illusztráció.)