(Kettlebell: gömbsúlyzó, vasgolyó fogantyúval. Orosz eredetű, girja. A piacokon mérőeszköz, vassúly volt. A katonák erőfejlesztésre használták. Sportággá vált, nálunk is. A különböző súlyú, egy vagy két golyót tíz, harminc, hatvan percig kell lendíteni és lökni. A nőknél a kettlebell súlya amatőr kategóriában 16 kg, profi kategóriában 20 vagy 24 kg. Férfiaknál 24 és 32 kg. Versenyszámok: szakítás, hosszúciklus, biathlon: lökés és szakítás.)
*
Fotón mutatja a tenyerét, amilyen egy verseny közben volt. Visszahőkölök a látványtól. Nyílt sebek kráterei, mélyükön pirosan „izzó” hús. 16 kg, 60 perc… „Lépjen vissza!” „Feladni? Nekem ne mondjon senki ilyet! Elkezdem a gyakorlatot, ha összeesem is!” Eltereli a figyelmet a fájdalomról, a súlyról, az időről. Visszapörgeti az életét. „Te Jóisten! Még van negyven perc, s már a jelenben járok, negyvenévesen.” Felidéz zenét, sztorikat. Küzdeni! Sikerült! Erről is lendületesen, humorosan, magabiztosan beszél. Ez ő, ilyen ő: MAJOROSI-LÁZÁR ANITA, kettlebell versenyző (Európa- és világbajnok), edző, a Ceglédi Kettlebell SE elnöke, testnevelő tanár.
*
– Azt gondoltam, hogy a súlyokat csak súlyos hölgyek tudják emelgetni. Anita karcsú, színpadi mozgású.
– Mivel szívből csinálom, ebből fakad az erő. Nem elegendő a tehetség, az izom, csak küzdve lehet győzni. S talán nem is az aranyérem az igazi nemes élmény, hanem a tusa testemmel, lelkemmel, akaratommal. Ez az elszántság teszi lehetővé, hogy felvegyem a versenyt profi kategóriában is a húsz-harminc éves lányokkal.
– Elán e lány, ilyennek született?
– Nagyon mozgékony gyerek voltam. És fiús. Van egy bátyám (Lázár László, a ceglédi kosárlabda-egyesület elnöke), mindig az ő barátaival játszottam. Fára, tetőre másztam. Édesapám teherfuvarozó volt, a platós kocsiról ugrándoztam. Estére koszos, sebhelyes, kék-zöld foltos lettem. Tiniként ez a dinamizmus felerősítette bennem a lázadás szellemét. Nem szerettem a rám rótt szabályokat. (Ma is sajnálom drága anyámat, aki – miután elváltak tizenegy éves koromban – egyedül nevelt.) Ez a tudatos szenvedélyesség nem ment a tanulás rovására, kitűnő eredményeket produkáltam. S mindig sportoltam: úsztam, kosaraztam, kézilabdáztam, atletizáltam, cselgáncsoztam. Már jóval később, felnőttként elvégeztem egy nemzetközi fitnesziskolát. Egy szemináriumon bemutatta a kettlebellt Barcsik László – ennek a sportágnak a legjobbja az országban –, akkor eldöntöttem, ezzel akarok foglalkozni. Ő Kecskeméten edző is, hozzá járok.
– Sorolja fel a legjobb eredményeit.
– Fontos: felnőttként kezdtem, család, két gyerek és két munka mellett versenyzek pénzes, fiatal profikkal. Ezért vagyok büszke a sikereimre. 2016: WKSF Grand Prix Sorozat Világranglista, szakítás: 1., hosszú ciklus: 3. hely. 2017: IUKL EB Lettország, profi szakítás 24 kg kettlebell 5. helyezett. IUKL VB Szöul, profi szakítás 24 kg 4., veterán szakítás 16 kg kettlebell 1. hely. 2018: IKMF Marathon EB Írország, profi szakítás 20 kg 1., hosszú ciklus 16 kg 2. hely és Master Of Sport minősítés. WKSF EB Milánó, profi szakítás 24 kg 6., veterán hosszú ciklus 2 x 16 kg 1. helyezett.
– A randizásban, a párválasztásban is az izmok vonzották?
– Meglepő, de nem. Nekem a férfiasság a jellemben mutatkozik meg. Legyen erős személyiség és okos. De az ilyen típust, mint én, hagynia kell. Ha tudok érvényesülni, céljaimat elérni, akkor egy fantasztikus párt jelentek, aki boldoggá tudja tenni a társát. S persze a szárnyak le nem nyesegetése kölcsönös. Így választottam férjet, Majorosi Andort. Bár gyermekkori szerelem volt (ő a Mészárosba, én a Földváry iskolába jártam, meg is verték miattam az „idegen lánylopót”). Mindkettőnknek külön-külön komoly kapcsolata alakult ki, már felnőttként találtunk vissza egymáshoz.
– Az érettség(i) nem csillapította lázadó lendületét?
– Dehogy. Erősködtem, nekem ne mondja meg senki, merre tovább, a szülők se támogassanak, majd én előteremtem a pénzt az egyetemre, dolgozni fogok. Kaszinókba vettek föl Budapesten: Casino City, Las Vegas, Tropicana. Sok munka, sok pénz… Bár nem volt szakmai előképzettségem, a főnökeim szerint barátságos mosolyommal vonzottam a vendégeket és a borravalót. De lépni kellett: jogi asszisztensi képesítés után kerültem a Pécsi Tudományegyetem jogi karára. Érdekelt a kriminalisztika, a büntetőjog és a családjog.
– De szerzett (kapott) más „képesítést” egyetemi évei alatt.
– Anyait. Harmadéves koromban váratlanul megszületett kislányunk, Míra. Nem kérdezte meg, jöhet-e. Ugyanilyen most is: mindent azonnal akar, mindenben elsőségre törekszik. De nem volt kérdés, hogy jöjjön, már harmincéves voltam. A második gyermekünk, Bora már tudatos jövevény, szintén egyetemista koromban. Természetesen mindketten kettlebelleznek.
– Tanít is.
– A Kereskedelmiben vagyok testnevelő. Nincs ugyan szaktanári végzettségem, de ennek az az előnye, hogy nem kötnek a pedagógiai sémák. Személyre szabottan mérem a teljesítményt, mert minden gyerekhez külön út vezet.
– Erős magában a hit. Ennek három jelentését emelem ki: hit Istenben, önmagamban és másokban. Melyik a forrás?
– Talán a hit önmagamban. Előbb tegyek le valamit, utána várjak segítséget mástól. Az Istenért is tenni kell, nem csupán csodát várni tőle. Nem gondoltam soha úgy, ha elrebegek egy imát, akkor ezzel mindent megtettem a sikerért. A versenyek előtt elvonulok, imádkozom: én sokat dolgoztam, Isten ezután segít.
– Ha csalódik valakiben?
– Van egy erős önvédelmi reflexem. Ha sejtem, hogy csalódás ér – jó emberismerő vagyok, pszichológiát is tanultam – , gyorsan kiszállok az ügyből. Ha megsértenek, vagy én teszem ugyanezt, nem zárom le végleg a történetet, de tudjunk bocsánatot kérni. Én a tükör előtt gyakoroltam a bocsánatkérést, amelyet önismerettel lehet tanulni.
– Anita… A neve öt betű, mintha ez jelezné sokrétű feladatait.
– Az életem: 5 az 1-ben. Szerepeim: feleség, anya, versenyző, edző, tanár. Mindegyik más normát, viselkedést igényel. Az egyik szerepkörben van egy „ilyen” Anita, a másikban egy „olyan” Anita. Például: a férfi kosárlabdacsapat erőnléti edzőjeként vagy a ceglédi spartan team vezetőjeként keménynek kell lennem, de otthon a férjem és a gyermekeim mellett a gyöngédséget élem át.
– A pörgős életében nem hiányzik az egyedüllét csöndje?
– Mostanában gondolkodom ezen. Valóban kellene több „saját idő”. De az nem a heverészés, nekem az aktivitás jelenti a feltöltődést is. Ha egyedül vagyok, akkor is sétálok, kocogok, sőt: hajnalban fél ötkor kelek, öttől hatig futok, – ez az én időm, egyedül vagyok, közben tervezgetek, elmélkedek.
– A lendületes, lázadó ember meg tudja teremteni a harmóniát?
– Boldog vagyok. Nem elsősorban tetteim alapján, inkább azért, ahogyan alakult az életem. Megbecsülnek, szeretnek. Ezt viszonzom hasonlóan, sok mosollyal, humorral, barátsággal. Azt csinálom minden nap minden percében, amit én akarok; azok vesznek körül, akiket én akarok.
– Azt mondják magáról, hogy fanatikus.
– Szerintem versenyző típus. Hiszen ezt kívánja az élet is.
– Mi kell a sikerhez?
– Még egy órát beszélgessünk, vagy csak címszavakat soroljak?
– Szívesen hallgatnám, de a cikk terjedelme…
– Szóval a recept összetevői: tehetség, szorgalom, kitartás, hit, szeretet.
– Ez 5 az 1-ben Anitában… Életének „gömbsúlyzóit”, a pörgést, a küzdést, a lázadást meddig tudja tartani a távolba telő időben?
– Mindhalálig. S jó lenne olyan okos és jóságos szupernagyinak lenni, mint férjem nagymamája, Juli mama volt. Jelképesen értsék a vágyamat, inkább a célomat: Szeretnék majd a dobogó felső fokáról lenézni mostani önmagamra.
Koltói Ádám
