Augusztus 9-én a világ hírcsatornái szétröpítették a hírt, hogy az Egyesült Államokban 99 évesen elhunyt Fábry Pál. A híres ceglédi Gombos család leszármazottjaként 1919. június 10-én született Budapesten, édesapja Fábry Andor, a későbbi hadbíró. Anyai dédapja a Ceglédre települt Knopf (Gombos) Pál kereskedő építtette a város első emeletes magánházát a műemléki védelem alatt romló, volt Tiszti klubot. Nagyapja is Gombos Pál (1849-1916) volt, az ő emlékükre kapta a Pál nevet. Édesanyja Gombos Ilona festészetet tanult itthon és Drezdában, de csak a maga kedvére festett. Az ő Béla bátyja vezette a Cegléd tápiószelei határában lévő birtokot, a festőtanyát, ahonnét bevásárolni és ügyes-bajos dolgaikat intézni lovaskocsival jártak be a városba a kis Palkóval. Az ifjú elkerült Ceglédről, 1937-ben érettségizett a gödöllői premontrei gimnáziumban. Saját elhatározásból, szülei költségére, bevonult a Bercsényi lovas-tüzérezredhez. Haditudósító volt, részt vett a felvidéki, a délvidéki és az erdélyi magyar bevonulásokban, járt az orosz fronton, de a nacionalizmus gépszíja sosem kapta el. Közben 1942-ben államtudományi doktori diplomát szerzett a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1944-ben belépett a Független Kisgazdapártba és részt vett az ellenállási mozgalomban. Csatlakozott Tarcsay Vilmos és Kiss János tábornok katonai mozgalmához. Kővágó József volt budapesti főpolgármester így írt róla: „Az ellenállás alatt gyakran bukkant fel egy Gombos százados nevű titkos egyén…Mindenütt jelen volt és sehol nem lehetett megtalálni. Nyílt parancsokkal kivégzés előtt álló munkaszolgálatosokat mentett meg, kihozott embereket a nyilas börtönből. Csapatoknak szóló írásbeli parancsokat elfogott és átírt…Segítsége felbecsülhetetlen érték volt.”
Huszonöt évesen többször kisiklott a Gestapo hurkából, egyfajta macska-egér harcot vívott és volt bátorsága édesanyja családi nevén nyílt parancsokat írni! Tevékenységét 1945-ben elismerték és kitüntették. A háború után titkár volt a Külügyminisztériumban, 1945. november 4-én pótképviselővé választották a nagy-budapesti választókerületben. 1945. november 15-től a miniszterelnöki kabinetiroda vezetője volt Tildy Zoltán alatt, majd a köztársaság kikiáltása után, 1946. február 1-től a köztársasági elnöki iroda helyettes vezetője (a köztársasági elnök a korábbi miniszterelnök, Tildy Zoltán lett). 1947. január 24-én behívták a Nemzetgyűlésbe, de mandátumáról február 11-én lemondott, mivel az ankarai magyar követség titkárává nevezték ki. Nagy Ferenc miniszterelnök erőszakos lemondatását követően, 1947. június 14-én távozott posztjáról, és politikai emigránsként az angol, majd az amerikai hírszerzésnek dolgozott. Azonnal hazaárulónak bélyegezték és a Gestapo után a kommunisták halállistájára is felkerült.
1949-ben az Egyesült Államokban telepedett le. 1950 és 1953 között a Szabad Európa Rádió New York-i magyar irodájának kezdeményezője és vezetője volt. Az álmodozás évei voltak ezek, amikor az amerikai magyar emigráció sok más tagjával együtt azt gondolták a kommunista állam nem tarthat ki soká. Később úgy döntött, lemond az álmodozásról, és felépíti saját amerikai karrierjét. 1962-ig a Du Pont Corporation propaganda-tanácsadója volt Wilmingtonban. Megalakította az általa elkeresztelt Világkereskedelmi Központot, majd a Világkereskedelmi Központok Szövetségét, annak alelnöke, és 1989-ig a New Orleans-i Külkereskedelmi Központ vezérigazgatója volt. Világhírű és sikeres üzletemberként is haza húzta a szíve, kétszámlapos órát hordott: egyik a pesti, másik a New York-i időt mutatta. 1982 és 1992 között Belgium tiszteletbeli konzulja volt az USA déli államaiban.
1989-ben alapította meg a makói származású Pulitzer József örököseinek engedélyével az amerikai Pulitzer díj mintájára a magyar Joseph Pulitzer-emlékdíjat a kimagasló szakmai teljesítményt felmutató hazai újságírók elismerésére.
Fábry örökké egy lépéssel előbbre látott a legtöbb embernél, s megérezte, merre megy majd a világ, s neki benne mit kell tennie. Ez többször az akasztófától mentette meg, máskor olyan úttörő vállalkozások felé vezette, amelyekre büszkén tekinthetett vissza, mint saját elgondolásainak valóra váltására. De ő nem ragadt le saját érdemeinél, a Világkereskedelmi központról 2004-ben ezt mondta: Amikor én azt a világkereskedelmi központot megálmodtam, azért volt rá szükség, hogy a külföldön befektetni, kereskedni akaró üzletemberek egy helyen megkaphassanak mindent, amire a célországban szükségük lenne: jogi, kereskedelmi, pénzügyi, biztosítási és egyéb információt. Bejött az ember a WTC-be, s ott egy helyen mindent megtudott, amire szüksége volt. Ma már minderre semmi szükség! Az internet tette fölöslegessé a világkereskedelmi központokat. A New York-i sem volt már az, aminek nevezték. Különböző cégek irodái működtek benne, de az eredeti célhoz már édeskevés köze volt. Tudod, nagyon sajnáltam azt a sok embert, aki a New York-i merénylet áldozatává vált, de a tornyokat, mint fő WTC-szimbólumokat nem bántam. Lejárt az idejük.
Hazatérve mondta ezt: Segíteni szeretnék. Nem úgy, hogy most aztán visszakérem mindazt, amit az őseimtől elvettek, földet, címert, házat. Nem, mert erkölcstelennek tartanám azokkal szemben, akik itt maradtak, és helyettünk is megszenvedték az elmúlt évtizedeket. Azt mondom, nekünk nem elvenni, hanem adni kellene mindazoknak, akik a nehézségek, megaláztatások ellenére fenntartották az országot, és most megpróbálják újjáépíteni.
Hazalátogatva kiment az Újvárosi temetőbe a Gombos kriptához, leróni a kegyeletét az elhunyt rokonai előtt. 1994-ben belépett a Cegléd Barátainak Körébe. Megkapta a köztársasági elnök aranyérmét, 90. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemérem Tiszti keresztjével tüntették ki. László Ágnes könyvet írt Fábry Pálról, amely 1997-ben jelent meg Egy sors, egy század – Fábry Pál élete mozaikképekben címmel.
És most elment Gombos százados…
Károly Tamás
