Jó ismerőseimmel beszélgettem a közelmúltban a Békebeli Cukrászdában Lajos Mary-vel és Attilával. Egy finom kávé mellett Attila elmesélte, hogy fia, ifj. Lajos Attila Bécsben járt egyetemre, ahol lehetősége volt egy nemzetközi segélyszervezet segítségével öt társával együtt 3 hétre Zanzibárban önkénteskedni. A szervezet varrógépeket küldött, az önkéntesek feladata volt, hogy tanítsák a bennszülötteket ruhákat szabni és varrni.
– Minek oda ruha?! – vetettem közbe. – Hisz olyan meleg van ott.
Attila elmondta: helyi szokások szerint leplekben, laza ruhákban járnak, melyeket meg tudnak varrni. Ezeket aztán a turistáknak eladják, melyeket azok szívesen vásárolnak.
A nemzetközi segítség sikeres volt, az ifjabb Attila megkedvelte a betanítási feladatot és elvállalta Etiópiában is. Az ottani faluban ő volt az egyetlen fehér ember. A helyiek tisztelték és „fehér tanárnak” szólították. Volt olyan bennszülött, aki festéket vitt neki, hogy kenje be magát, ne legyen olyan fehér.
A képen egy gyermekáldást ünneplő család látható. A családi ünnepre nagy tisztelettel meghívták a „fehér tanár urat” is.
Attila – aki már hazajött – sok olyan dolgot látott, amit mi elképzelni sem tudunk Európában. Van olyan hely Afrikában, ahol 16 féle nyelven beszélnek a különböző törzsek egy országon belül. Ennek az országnak a lakossága 18 év alatt 24-ről 84 millió főre duzzadt. Az lenne a legjobb, ha minden afrikai országban a munkára és önellátásra összpontosítanának a vezetők. Akkor nem lenne annyi migráns és hazáját elhagyó ember.
Megkérdeztem Attilát arról is, hogy mi a véleménye az itteni melegről. Azt mondta, hogy itthon sokkal melegebb van, mint Afrikában, legalább 5-8 fokkal van ott hűvösebb. Úgy néz ki, hogy eltolódik a klíma és ha így haladunk, akkor mi megyünk majd Afrikába hűsölni.
Az afrikai misszió Attilában óriási szemléletváltozást indított el. Sokkal inkább az egyszerű örömök felé fordult, mint például a napfény és a víz megléte. És sokkal feltűnőbb neki az a pazarlás, ami a jóléti társadalmakra jellemző akár az élelmiszerekre, akár a vízre gondolunk.
Attila, gratulálok, hogy véghezvitted ezt a missziót és kívánom, hogy maradj továbbra is ilyen ember.
Józsi bá’
